A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Csallány Dezső: Az Átokháza-bilisicsi avarkori sírleletek

A bilisicsi 10. sír (1937) tűtartója (XXX. t. 9.) belül, középen annyira öszszeszűkül, hogy vastagabb tű keresztülbújtatására már alkalmatlan. A 13. sír (1937) tűtartójának (XXVII. t. 13.), bővebb nyílású részében 3 mm vastag hengerded vastű is volt. A nyílás belül, közel a kisebb nyíláshoz, teljesen elszűkül. Tehát egyik esetben sem. húzhatunk át rajta szélesebb, vagy keskenyebb tűtartó bőrszalagot, vagy vászoncsíkot. Vékony zsinór átfűzhető ugyan, de abban hogyan tárolhattak biztonságosan tűket? A szegedi múzeum anyagában, a Deszk vidéki avar sírfeltárásokból van egy tűtartó csonthenger, amelyben a bővebb részen, horogalakú bronztű volt,, kampós végével befelé dugva. Ez az adat nem mond ellen a László által említett megőrzési módnak (bőr-, vagy vászoncsíkra való feltűzésnek), bár nem ismerek olyan adatot, ahol tűtartóban bőr- vagy vászonkorhadékot, nyomokat kimutattak volna) De felvet egy újabb gondolatot egy másirányú felhasználására. A horogalakú bronztűt kötéshez, horgoláshoz is felhasználhatták úgy, hogy egyenes végét szarudugóba erősítették és ezt a henger keskenyebb végébe erősítették használatkor, tárolás esetén pedig a tágabb hengerrészbe zárták be úgy, mint a mai fatokos horgolótűket.

15 A pécsi múzeum néprajzi anyagában, Szebényből származó olyan csontból faragott tűtartó tokot láttam, amelynek faragott díszítése megegyezik a szebényi és más avar temetők faragott tűtartójával, de ezeknél öblösebb és zárt példányt képvisel. Ennek alapján elképzelhető, hogy az avar csonthengereknek nemcsak védő szerepe lehetett függesztés esetén, hanem tűtároló tok szerepe is, szaru zárólap felhasználásával. 3. Gyöngyök. Két női és egy gyermeksírból került elő gyöngyfüzér (XXVII. t. 17., 18.,. XXX. t. 1.), a 8. sírból (1937) olyan mennyiségben, hogy már jó összehasonlítást tehetünk más avarkori gyöngy-leletekkel. Három gyöngytípust lehet kihangsúlyoznunk, kettőt mennyiségileg és jellegzetességük, a harmadikat ritkaságuk miatt. ' Az első csoportba a dinnyemag alakú gyöngyök, fekete, sötétkék, zöld, fehér és fehér-keresztcsíkos színváltozatait kell besorolnunk, mert ezekből van a gyöngyfüzér jelentős része. A dinnyemag alakú gyöngyök a griffes-indás jellegű emlékanyag jellemző kísérői. Míg a VI—

VII. században nincs díszítő szerepük,

10 a VIII—

IX. században a gyöngyfüzérek jellegét a dinnyemagalakú gyöngyök mutatják.

17 A második, de legszámosabb gyöngycsoport, a hengeres üvegpaszta, fényes fekete felülettel, sárga véggel és szabálytalan, hasonló színű huroksáv díszítéssel. Ez a gyöngytípus itt együtt szerepel a dinnyemag alakú fajtával, de számban utóbbiakat felülmúlja. Feltűnő, hogy ez a gyöngyfajta a griffes-indás jellegű temetők korábbi részére még nem jellemző és még keverten sem fordul elő a dinnyemag alakú gyöngyökkel. így pl. a Deszk D. temető 101. sírjában —, amely VIII. századi rátemetkező, griffes-indás jellegű rétegként jelentkezik egy korai, avar Justinianus éremmel datált temetőn —, a dinnyemag alakú gyöngyök mellett ez a bilisicsi sárgabetétes gyöngy típus még nem lép 15 Csallány Dezső, A Deszk D. számú temető avar sírjai: AÉ, 1943., 168—169. 10 Rhé, Gyula—Fettich, Nándor, Jutás und öskü, zwei Gräberfelder aus der Völkerwianderungszeit in Ungarn: Skythika, 4. (1931), 25. IL, III. t. 6. (Jutas, 116. sír).. 17 Horváth T., i. т., II. t. 22. (Üllő, 42. sír), X. t. 11—23. (Üllő, 172. sír). — Eisner, Jan, Devínska Nova Ves, Bratislava 1952., 76. t. 1., 6—8., 11. (855., 817., 871., 794., 816. sír), 81. t. И. (765. sír). — Csallány Dezső, AÉ, 1943, XXXI. t. 11—39. (Deszk, 101. sír). 124