A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Csallány Dezső: Az Átokháza-bilisicsi avarkori sírleletek

Nyaka körül gyöngyök (XXVII. t. 18.): 1 db áttetsző kék színű lapos hasáb, ötszögű lapokból, 1 db áttetsző zöld dinnyemag alakú, 1 db hengeres sötétbarna színű sárga sávokkal, 1 db kettős hengeralak, puha fehéres üvegpaszta, irizáló kékes fedőréteggel. Bal combcsont alatt 7,7 cm hosszú, 1,8 és 1,6 cm-es nyílású faragott tűtartó esonthenger (XXVII. t. 13.), melynek a bővebb nyílású részében 4,8 cm mélységig 3 mm vastag hengerded vaspálcika (vastű) elrozsdásodott maradékai voltak. A henger belseje a kisebb nyíláshoz közel, teljesen elszűkül. A temető a feltárt 13 sírral kimerült. Átokháza-Bilisicsen, az 1905—1937. évek között mintegy 90 avarkori sírt találtak, melyek nagyobb része megsemmisült. Móra Ferenc 1905-ben 9 csontvázat, 1926-ban 2 csontvázat ásott ki, Török Gyula pedig 1937-ben 13 hitelesített sírfeltárást végzett. Azonban mindössze 15 sírnak volt melléklete. A megmaradt leletanyag mégis elegendő, hogy a temető jellegéről egységes képet kapjunk. Időközben kiderült, hogy a különböző idő'kben, különböző nevű földbérlők és földtulajonosok földjén felszínre került avarkori csontvázas régiségek mind ugyanazon bilisicsi temető emlékei. Nemek szerint csoportosítva, férfiakhoz tartoztak a 3. (1905), az 1. (1926), a 2. (1926), a 2., 5. (1937) és valószínűleg a 3., 4., 6. és 7. (1937) sírok mellékletei. Női csontvázakat találtak az 1., 2. (1905), az 1., 8., 10., 12., 13. és valószínűleg a 9. (1937) sírban is. Gyermekcsontváz mindössze a 3. (1926), 11. és 12. (1937) sírban volt. Férfi sírok mellékleteihez tartoztak: Az övdísz-garnítúrák (XXVI. L 20., XXVII. t. 2-10., XXIX. t. 1—18., 20.), ezekkel kapcsolatban a vaskések (XXIX. t. 19.) és 1. sír (1926); utóbbiak egyszerű övek mellett, vaskarikára függesztve is előfordultak: 3. sír (1905). Késtöredék másodlagos felhasználásban csiholóvasként (XXVII. t. 14.) szerepelt a kovával (XXVII. t. 12.) együtt. A vasár (XXVII. t. 14.), 6. sír (1937), a bőrlyukasztás eszköze volt. A ruhaés nadrágszíj tartozékai, a négyszögű vascsatok: 2. sír (1937), (XXX. L 14., 15.); 6. sír (1937), csaknem minden sírban előfordultak. Az egyetlen bronz karikagyűrű (XXVII. t. 11.) a jobb kéz kisujjáról került elő. A cseréppalackot (3. kép) a lábfejhez állították. Sok állatcsontot, főleg madárcsontot, 2. sír (1937), valamint tojást, 3. sír (1905) helyeztek a sírba. Női sírok mellékletei voltak: A bronz fülbevalók gyöngycsüngővel (XXX. t. 2—3., 10.); az üvegpaszta-gyöngyökből álló nyakfüzérek (XXX. t. 1., XXVII. t. 18.); tűtartó csonthengerek a vastű töredékeivel (XXVII. t. 1., XXX. t. 6., 9., XXVII. t. 13.); az agyagorsógombok (XXVII. t. 15., 16., XXX. t. 7., 13.); bronz karperecek (XXVIII. t. 2.); zöld köves bronzgyűrű (XXX. t. 4.) a bal kéz mutatóujjárói; amulettként hordott gyűrűpáncél-csomócska (XXVIII. t. 3), valamint fülbevalók öntőminta-táblája (XXVIII. t. 1.). Vaskések (XXX. t. 5., 12.) és vascsatok (XXX. t. 8., 11.) egészítik még ki a leletmellékleteket. Állatcsontok a női sírokban is előfordultak, 8. sír (1937). Gyermek csontvázak mellett mindössze gyöngyöket (XXVII. t. 17.), vaskarikát és vascsatot,, 11. sír (1937), valamint disznócsontot , 3. sír (1926) találhatunk. A halottakat mind külön-külön temették el, kivéve a 12. (1937) sírt, ahol az anya, bal karján gyermekével együttesen feküdt. A csontvázak irányítása általában fejjel ÉN Y-nak, lábbal DK-nek történt, ha^ nyatt fekve, kinyújtott végtagokkal. Ettől az irányítástól eltéréseket is találunk. részben NY-K, részben É-D irányában. 120