A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza–templomhalmi temető

A KISKUNFÉLEGYHAZA-TEMPLOMHALMI TEMETŐ 1951. nyarán, az akkori Múzeumok és Műemlékek Országos Bizottságától azt a megbízást kaptuk, hogy Kiskunfélegyházán, a Templomhalmon leletmentő ásatásokat végezzünk. A leletmentésre azért volt szükség, mert a halmot el akarták hordani. A Templomhalom Kiskunfélegyházától ÉÉK-i irányban mindössze 1300— 1500 m-re, a nagykőrösi és alpári műutakat összekötő makadámút mellett fekszik. A halom felerészét, az északi oldalon az I. világháború utáni években már elhordták. A XIX. század fordulójáról való Canonica Visitatio adatai szerint ezen a helyen kápolna állott, amelyet a kiskunfélegyháziak nagy szeretettel és kegyelettel kerestek fel.

1 Amikor a halom északi részét elhordták, a kápolnát is lebontották. A kápolna köveiből, tégláiból benn a városban házakat építettek, ill. házalapokat készítettek. Nagyon megnehezítette mentőásatásainkat az, hogy a II. világháború idején, a halomnak megmaradt részén, betonból erődítéseket építettek, a halom oldalában lövészárkokat, futóárkokat ástak. A katonai jellegű munkálatokkal nagyon sok sírt dúlhattak fel, mert a halom felszíne tele van szórva tégla- és kőtörmelékkel, embercsontokkal. A mi munkálatainkat pedig lehetőség szerint olyan helyen kellett végeznünk, ahol ilyen katonai berendezések nem voltak. Szerencsénkre Király József kisparaszt határozottan körül tudta határolni azt a helyet, ahol háborús építkezések voltak. Király József tanyája a halomtól 150 m-re ma is megvan, ő pedig a háború alatt nem hagyta el otthonát A Templomhalom a Duna—Tisza közére jellemző homokos tájban több párhuzamos homokdűne egyik kiemelkedő vonulata, A tulajdonképpeni halom pedig a homokdűnének legkiemelkedőbb része. A dünék egymástól mintegy 4— 500 m távolságra, megközelítőleg É-D-i irányban húzódnak. A dünék közei mélyebbek és ezek a düné alsószintek abban a magasságban vannak, mint az említett és a két műutat összekötő bekötő- (makadám-) út. Leletmentő ásatásainkat 1951. szeptember 10—15. és november 12—21. között végeztük. Első alkalommal 56, a második alkalommal az 57—167. sírokat tártuk fel. Feltárásainknál végig jelen volt Gaál Károly, akkori kkfélegyházi múzeumvezető és Hajmás Sándor kkfélegyházi restaurátor, a második időszakban Boros Ilona szegedi grafikus, restaurátor. A feltárt temetőrészleg (1. kép) sírjainaik leírása a következő:

2 1 Paál Kálmán kiskunfélegyházi n'y. múzeumigazgató szíves közlése. 2 A sírleírásoknál az alábbi rövidítéseket használtuk: M = mélység Кор. = koporsóban H = hosszúság Kékop. = kéregkoporsóban Sz = szélesség b. = bolygatott f = férfi rb. = részben bolygatott n = nő eb. = egészen bolygatott gy = gyermek A csontvázak irányításánál (pl. 240°—60°) az első adat a fej, a második a láb irányát fokokban mérve mutatja, amikor az északi irány 360 foknak felel meg. 55