A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Dienes István: A bordányi (Csongrád m.) honfoglaló magyar asszony lószerszáma

Kétségtelen, hogy a véreteknek egyedül a kivitel szempontjából történd osztályozása félrevezető lehet s nem elegendő indok a pontosabb keltezésre. Ha bizonyos is, hogy őseink magukkal hozott művészete fejlődésében megakadt az új hazában s fokozatosan alábbhanyatlott, 37 nem jelenti azt, hogy különböző kivitelezésben készült azonos tárgyak egyidőben ne lehettek volna forgalomban, az előkelőbbek aranyozott ezüst, vagy éppen aranytárgyait a kevésbé rangosak ne utánozhatták volna olcsóbb fémben, silányabb kiállításban. Határozottabb formában csak azért kockáztathattam meg feltevésemet, mert más meggondo­lások is erre az időmeghatározásra vezetnek. Honfoglalóink halottaiknak kedvenc hátaslovukat adták mellékletül. 38 Sa­manisztikus világképük szerint lovuk hátán tették meg az utat a másvilági mezőkig. Ennek megfelelően lovaglásra használt, egészséges és fiatal, általában 4—5—7 éves mének csontjait találjuk sírjaikban. 39 Nem így Bordányban! Bö­könyi Sándor volt szíves a csontanyagot megvizsgálni, engedélyével az itt előkerült lóról röviden a következőket közölhetem: Öreg, kb. 15 éves, sánta kanca. Metacarpusai és metatarsusai alapján kb. 145 cm magas. Sántaságának oka a bal elülső csűd-izületben levő idült torzító-izületgyulladás! (arthritis chro­nica deformans), melynek következtében a metacarpus alsó felén és az egész csűdcsonton sok csontkinövés látható. — A bordányi asszony tehát az általános szokással ellentétben öreg, értéktelen, sánta kancát kapott útravalóul. Talán régebbi, kiöregedett, de egykoron legkedvesebb hátaslova volt. 40 Bár lehet­séges az is, hogy olyan idők köszöntöttek be, amidőn az ősi szabályokat for^ mailag is elegendő volt teljesíteni. A történeti események szerint ez utóbbi eshe­tőség sem lehetetlen. Ismeretes, hogy a Maros-vidéken hódít tért először a kereszténység; itt, Gyula szállásterületén működött az első magyar, bizánci eredetű püspökség. 41 A bizánci Ioannes Skylitzes művének hitelességéhez, amelyből e tény­ről értesülünk, kétség nem férhet. 42 Márpedig Skylitzes a 950-es évek táján megkeresztelkedő Gyulával kapcsolatban arról tudósít, hogy Konstantinápoly­ból visszatérőben »magával vitt egy jámborságáról híres Hierotheros nevű szer­zetest, akit Theophylaktos Turkia (Magyarország) püspökévé szentelt s aki oda­érkezvén, a barbár tévelygésből sokakat kivezetett a keresz­ténységhez.-« 43 A kereszténységnek korai jelentkezése tehát Gyula szállá­sain kétségtelen. 44 A térítő munka valószínűleg elsősorban a szláv őslakosság : " Hampel.J., Arch. Ért. 24. (1S04) 142—143. :is László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) 495. M Hankó В., Debreceni Szemle 9. (1935) febr. 67—68. 40 A beteg, értéktelen ló veletemetésének természetesen több oka is lehet. Itt csak két lehetőséget említünk, a többit a dolgozat végén vetjük fel. 41 Váczy P., Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában. Szent Ist­ván Emlékkönyv (alább SzIE) I. (Bp. 1938) 262—265; Moravcsik Gy., Görögnyelvű monostorok Szent István korában. SzIE I. 391—406; Ua., Bizánc és a magyarság. Bp. 1953) 53—56. 42 Moravcsik Gy., Görögnyelvű monostorok i. m. 395—396. 43 Uo. 393. 44 Noha a görög eredetiből készült Повесть w Латынехь с. ószlávnyelvű iratban (Thallóczy L., Sz. 30. [1896] 199—206; a kérdéses rész szöveghű fordítását 1. Fehér G., Arch. Ért. 77. 11950] 39.). Gyula-Stefán halála után a térítés elakadásának hírét halljuk, a megindult folyamat szálai mégis kétségtelenül tovább, egész Ajtonyig, vezetnek (vö. Moravcsik Gy., Bizánc és a magyarság i. m. 56.). 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom