A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Nagy Dezső: A hegyhúzó

A »HEGYHŰZÓ« (Homoki gazdálkodásban alkalmazott talajegyengető eszköz) A homoki gazdálkodás egyik nevezetes eszköze a hegyhűzó, vagy amint egyes helyeken mondják: högyhűzó, hegyhűzó. A kiskunsági és szegedkörnyéki homokon számos változatával találkozik a kutató. Ebben nincs semmi meglepő, mert az elmúlt paraszti gazdálkodásban a megélhetésért folyó, a földdel való. harc, megcsiholta a paraszti agyvelőket, így a hegyhúzó egyszerű elvének gondolata termékeny változatokban nyert megvalósulást. Meg kell említenünk azonban, hogy legjobb tudomásunk szerint a nyírségi homokon nem hallották hírét sem, A néprajzi irodalom nem foglalkozott kellőképpen a talajjavítás eme eszközével és módjával, mindössze Táiasi István említette néhány szóval egyetemi előadásai során: »A talajjavítás eoilítendő elsősorban az egyenetlen talaj nivellálása, szintezése. Különösen jelentős művelet volt a futóhomok területen: Nyírségben, Somogy megye egyrészén, főleg a Duna—Tisza közén. Az utóbbi években is többezer hold futóhomok területet vettek művelés alá. Ilyen területeken előadódik néha 6—8 méter relatív szintkülönbség is. Alkalmasabbá tételére való -a szintezés művelete. A Duna—Tisza-közi szegényparasztság a legprimitívebb módon: foubikolással kezdett munkához. Ez természetesen hosszú és nagyon nehézséges eljárás. Néhány méter hosszú húzató deszka, mellyel a felszántott bucka felső részét állati erővel lehúzzák a völgybe. Az Alsó Kunságban ez gyakorolt eljárás.«

1 Ennyi az egész, amit a szakirodalomban olvashatunk erről az eszközről és az ismereteket gazdagítani véljük, ha az eszközanyag tekintetében is átalakuló paraszti gazdálkodásban gyűjtött adatainkat közöljük. A Kiskunhalas környéki pusztákon, Harkakötönyben, de Királyhalmon, Ásotthalmon (Szeged környéke) is használatos volt a hegyhúző, amellyel talajegyengetést végeztek. Halason, mint mondják, a századfordulón osztották, parcellázták szét a futóhomokot. Az odavaló kisparasztok fogták fel a földet, de a szegedi határból kiszorult kisebb gazdák is megpróbálkoztak az úttöréssel, remélve az emberibb életlehetőségeket.. Eladták szegedkörnyéki kis tanyáikat és a homokot kezdték művelni. A szegedkörnyéki tanya áráért hárornszorannyi homokföldet szereztek maguknak a halasi határban, Az akkori urak a homokműveléssel keveset törődtek, mert az kemény munkát és sok verejtéket követelt. A nép így mondta: »-Az úr a homokon tönkremegy.« A Szeged és más környező vidékről, a jobb jövő reményében kirajzott kisparasztok, hosszú, kemény és fáradságos munkával virágzó homoki kultúrát teremtettek és ennek tanulságaira a »falukutató írók« is felfigyeltek a 30-as években. Erdei Ferenc, így ír a futóhomokkal folytatott küzdelemről: 1 Táiasi István: Egyetemi előadások. Sokszorosított jegyzet. 1949—50. II. félév. 9Ï