A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza–templomhalmi temető

számítható akkor, amikor ez a díszítmény más temetőkben gyakori. Erősen töredékes állapotban a 62.. sírban is találtunk hasonló rozettát (XI. t. 8.) Makikos díszű töredék az 59. sírban volt (XI. t, 6). Jellegzetes leletünk a XI. t. 9. képen látható példány, amely a 62, sír melléklete volt. Ez igen vékony bronzlemezből kivágott kerek lemezke, amelyet a bőrből hasított öv baloldalán találtunk. Ugyanakkor az öv jobboldalán kis rozettadísz állott- A kettőt eredetileg aklaszeg szorította össze, amelynek lyukhelyét lemezkénken is megfigyelhetjük. Hasonló célokat szolgált a 62. sir melléklete (XI. t, 14.), amely szélesebb pártaöv csatlemezének baloldali töredéke. A 4. sírban talált pártaöv veretek (XI. t. 11—12., XIV. t. 3—4) vékony bronzlemezből vannak préselve, rajta geometrikus díszítményekkel. Ugyanebből a sírból való a XI. t. 10. és a XIV. t 5. képén bemutatott öweret töredék, amelyet — az előbbi példányokhoz hasonlóan — aklaszegekkel erősítettek fel. E példányon kétszer két szálból fonott díszítés húzódik,; amelyet a lemez szélein ugyancsak fonásdíszítmény keretez. Préselt. Az 56. sírban csontból esztergályozott övdíszeket találtunk. 8 darabot bontottunk ki> amelyek kisebb gombokhoz hasonlítanak. Ezeket is aklaszegekkel erősítették fel (XI. t. 17.), kettőn az aklaszegtől származó patinanyomiok jól láthatók. • Az 53. sír öwerete (XI. t. 17.) erősen töredékes- Bár ezt gyermeksír bal medencelapátja fölött találtuk, kérdésesnek tartjuk, hogy eredetileg ennek a sírnak volt-e a melléklete. A sír részben bolygatott volt, tehát nem lehetetlen, hogy a bolygatáskor került a medencébe. Igien töredékes, téglalap alakú, két széle felhajló és rovátkolt diszű. Ékszerként viselték a 6. sírban talált hajkarikát (X. t. 1.). Kerekátmetszetű, rosszezüstből készült, S-végű. Ugyanebből a sírból kikerült másik példányról az S-vég letörött (X. t. 4. középrészén). A hajkarikák a korábbi, s még az Árpádnkorban divatos ékszereknek késő-középkori továbbélését jelenlik. A 44- sírból nagyobb fülbevalót bontottunk ki. Kerekátmetszetű, ezüsthuzalból készült, rajta három nagyobb, hólyagos gömbdíszekkel. Karikájának két végié kampósan van kiképezve, s egymásba kapcsolhatók (X. t. 3.). A gömböcskék két-két félgömbszieletből vannak összeforrasztva. Az utóbbi időben ilyen fülbevalót a suboticai Hingán, a 119. sírban is találtak- Viselete a későbbi századokban is divatos. Gyűrűt 9 sírban találtunk (3., 4., 17., 35., 44., 73., 100., 111., 161. sírokban), ezeken kívül három darab szórványként került napvilágra. A legegyszerűbbek bronzhuzalból készültek, sima, díszítetlenek (35.: XI. t. 22.; 73.: X. t. 6.; 100.: XI. t. 20.), közülük a 73. sír gyűrűje bronzpántból készült, kívül körbefutó bordadíszekkel- A többi fejesgyűrű. Közülük három' bronzból öntött 17. sírból: X. t- 31., 111.: X. t. 35., szórvány: X. t. 28.). Ovális fejűek a 17. síré és a szórvány lelet, a 111. síré négyzetes fejű. Mind a három vésett díszítésű, rajtuk madárszerű ábrázolásokkal.« A többi gyűrűk ezüstből (rosszrezüstből) készültek, vékony karikataggal, amelyre vékonyabb-vastagabb, ezüstlapból kivágott gyűrűfejet forrasztottak. Valamennyi préselt díszítésű. Legszebb a 4. sír gyűrűn díszlő liliomos, igen vékony lemezű fej. (XI. t. 21.). A 44. sár préseitfejű, vékony lemezfején (X. t. 33.) gyöngysor, azon belül bordakeretben állat alak van, erősen töredékes állapotban. A 161. sírban vastagabbfejű, köralakú fejesgyűrű volt. (X. t. 32.), amelyen apró tojássor kere82