A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza–templomhalmi temető

aranyegyházi XLVII. sírban talált sírládához hasonlókat figyelhettünk meg» Az 1949. évi Mohács-Csele-pataki mentőásatás ismertetésénél szintén nélkülöz­zük a koporsókról szóló leírásokat. 15 A Szabadka melletti hingai temető kopor­sók rajzait sem ismerjük. 16 Az eddig ismert és részben e helyen felsorolt nagyobb középkori temetők koporsóinak csaknem mindegyike a Szabó Kálmán által leírt aranyegyházi sír­ládákkal megegyeznek. Ilyenek a kiskunfélegyházi temetőben napvilágra került koporsók nagyrésze. A csúti sírmező kétajtós koporsó formáját így nem tartjuk általános temetkezési szokásnak. Viszont egy trapézalakú koporsót a kiskunfélegyházi temetőben is fel­tártunk. Ez egy gyermek sírja volt (132. sír). A sírláda hossza 100, széles­sége a fejnél 40, lábánál 20 cm volt. Valószínűleg trapézalakú koporsót bontott ki Móra Ferenc is, a Sze­ged—ötömösi temetőben. 11 " A leírás szerint »a koporsók elül feltűnően ösz­szekeskenyedtek, 15—20 cm-re, egyébként olyan lehetett, imint a mai ko­porsóké«, — s amint külön hangsúlyozza — »egyet találtunk láda formá­jút«. A koporsókat, ill. sírládákat erős, kovácsoltvasból készített pántokkal vasalták körül. A kiskunfélegyházi 100. sír koporsójának négy sarkában erős vasalások voltak. A sírládák általában 50 cm szélesek (69., 99. sírokban). Ma­gasságukat nem tudtuk megállapítani, mert a kor hadas következtében össze­lapultak, vagy elmállottak. Két sírban (65, 99.) 22 cm-es koporsómagasságot sikerült mérnünk. Az elmállott koporsódeszkákból megfigyelhettük, hogy egy-egy sírláda magassága két deszkaszélességű volt, s a két deszkát éleikkel állították egymás mellé. Az említett két sírban a 22 cm-es mérhető magasság csak az egyik deszka szélessége lehetett. Szabó Kálmán viszont az aranyegy­házi sírládák magasságát 26, 30 cm-ben tudta megmérni. 18 A mi 100. sírunk ládavasalásai kisebb vaspántok voltak, így a sírláda magasságának rekon­strukciójához nem alkalmasak. Koporsó csuklóspántokat és ládazárakat Kiskunfélegyházán nem talál­tunk. A koporsószegfek, vasalások azonban olyanok, mint amilyeneket a ké­sőközépkori, gótikus izlésű sírleletekből általánosan ismerünk. A halottak sírba tételével kapcsolatban olyan temetkezési szokásokat fi­gyelhettünk meg Kiskunfélegyházán, amilyeneket eddig nem ismertünk. Te­metőnkben jakéregből készített koporsókat is tártunk fel. Az ilyen koporsókat 10—15 cm hosszúságú és 7—9 cm szélességű fakéreg diarabokból állították össze (XVII. t. 1—5., 7—8.). A 39. sírban olyan fakéreg darabot találtunk, amely 44 x ö cm méretű volt. Minden fakéreg darabba 1,3—1,5 cm átmérőjű lyukat fúrtak. Ezeket valószínűleg azért készítették, hogy a kéregdarabokat a lyukakon át összefűzzék, összefűzésre esetleg haj­15 Ifj. Fehér Géza: Az 1949. évi Mohács-Csele-pataki mentőásatás, Arch. Ért. 82 kt. 1955. 212—228. 16 Olga Shafarik­-Mirko Schulmann: The medieval necropolis Hinga near Su­botica. RAD — Travaux des Musées de Voivodina, Novi Sad, 3. 1954. 5—55. To­vábbiakban: Shafrik — Schulmann. 17 Móra Ferenc: Ásatás a Szeged-öttömösi Anjou-kori temetőben. Arch. Ért. 1906. 21. 18 Szabó i. m. 57. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom