A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Dienes István: A bordányi (Csongrád m.) honfoglaló magyar asszony lószerszáma

2 db. Az egyik négy, a másik három alátétlemezes aklaszeggel. Átm. 3,5 cm. A szegecsek H. 6 mm. (V. t. 9—10.) d. Ovális, erősen domború veretek, kerek fülecskével. Közepükön dudor négy keresztalakban álló kis szirommal, illetve a peremig nyúló s ott megtompult tojásdad alakú levéllel. Peremüket a levelek csúcsánál és azok között egy-egy pontközepes gyűrűvel megszakított csatorna hangsúlyozza. Hátlapjukon négy-négy aklaszeggel, melyeknek végén lapocska ül. 17 db. Átm. 4,5X4, illetve a füllel együtt 4,5X4,7 cm. A szegecsek H. 6 mm. (VI.—VII. t. és VIII. t. 1.) e. A c.-hez (V. t. 9—10.) hasonló, de nagyobb korongos veretek. A mintában szereplő szívalakú levelek itt nyúlánkabbak. A perem közepén futó csatornát a levelek csúcsánál is pontozott gyűrűk szakítják meg. Hátukon három ellenzővel felszerelt szegeccsel. 2 db. Átm. 4,8 cm. A szegecsek H. 8—9 mm. (VIII. t. 2—3.) f. Nagyobb pajzsalakú, csúcsos záródású veretek. A b. -hez (V. t. 11—12.) hasonló díszítéssel. A közepükön elhelyezett dudorból azonban négy helyett csak kettő, a hosszabb oldalak felé fordított kis szirom ágazik ki. Peremük csatornáját a levelek csúcsánál, továbbá a levelek között, mégpedig a rövidebb oldalakon egy-egy, a hosszabbakon két-két pontozott gyűrűcske szakítja meg. Hátukon négy ellenzős szegeccsel. 2 db. H. 6,7. Sz. 4,2 era. A szegecsek H. 3—4 mm. (V. t. 15—16.) 3. Zabla, vasból. Csuklósan mozgó szájvasai végén két-*két, —r. a rövidebben egymásra keresztben álló —, gyűrűvel. A gyűrűk egyikében félkörös füllel felszerelt egyenes oldalpálca, a másikban karika áll. Töredékes. H. 19 cm. (IX. t. 3.) 4. Kengyelpár, vasból. Körteformájú. Lapos szárakkal, négyzetes, (egyik darabon megcsonkult) s áttört füllel. ívelt talpa széles, peremei lehajlók, alsó közepén gerinc. M. 15—14,6. Sz. 13—12,7. Talpsz. 4,3—4 cm. (IX. t. 4—5.) 5. Hevedercsat, vasból. Ovális alakú, tövissel. Átm. 5,7X4,7 cm. (IX. t. 2.) A találók bemondása szerint szintén a sírból való: 6. Agyagpalack. Korongon készült, halványpiros (törésében: szélein halványpiros, közepén szürke), kissé szemcsés, de jól iszapolt. Szája és nyakának nagyobbik része hiányzik. Kigészített. M. 32,2. Fenékátm. 12 cm. (IX. t. 1.) A sír leletanyaga kétségkívül nem teljes, a tárgyak egyrésze a földben maradhatott. Nem lehet, hogy akit ilyen gazdagon felszerszámozott lóval temettek, az maga meUéklet nélkül került sírba. A föld átrostálása talán segített volna, de erre nem volt mód. Pedig a csontanyag is bizonyítja, hogy munkánk nem lett volna érdektelen. A koponya csecsnyúlványán valószínűleg hajkarika hagyott rozsdafoltot. A lábperecek teljesen zöldrozsdával borítottak, bizonyságául, hogy az öregasszonyt szegecsekkel kivert díszes csizmájában temették. Egyetlen megmaradt melléklete a csontváznak az a karperec (VIII. t. 4.), melyet a bal karcsonton találtam. Ennek sincs azonban párja sem a honfog] aláskorí, sem a népvándorláskori leletek között. Leginkább őskori, közelebbről kora-vaskori formákhoz hasonló.

1 A sírban való helyzete szerint mégis kétségtelenül a honfoglaló asszony melléklete volt- A palackról (IX. t. 1.) ezt már nem állíthatom. A találók szerint ugyan szintén a sírban volt, de honfoglaláskori hasonmása nem lévén, valószínűség szerint a szarmaták provinciális területről származó hagyatékának tartható. Ilyen a bajmoki temető 7. sírjában talált, IV. sz.-ból származó •palack.

2 Márpedig erre a korra tehető a lelőhelyről előkerült szarmata sírok anyaga is. Eredetileg tehát a palack a síron kívül, legfeljebb annak közvetlen közelében feküdhetett és a bordányi szarmata temető vagy telep (?) leletanyagához tartozott. Szerencsére a mellékletek legértékesebbje, a gazdag lószerszámgarnitúra valószínűleg teljes egészében felszínre került. A kengyelek, az oldalpálcás zabla, a hevedercsat, általános honfoglaláskori tárgyak. Annál érdekesebbek a szer1 A rendelkezésemre álló irodalomban ugyan azonos díszű hallstattkori karperecet sem találtam, mégis velük való rokonsága kétségtelen. 2 Párducz M., A szarmatakor emlékei Magyarországon III. (Bp. 1950) CIL t. IL 88