A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Dienes István: A bordányi (Csongrád m.) honfoglaló magyar asszony lószerszáma

agyagkorsót vett magához, míg a mutatkozó ember- és lócsontokat összegyűjtve egy csomóba elásta. Sietős munkája lévén, a többi mellékletre nem figyelt, csupán még egy kisebb agyagedényre emlékezett, amelyet azonban összetört és darabjait elszórta. Májusban ugyanitt, a föld színén találtak még néhány darab lószerszámveretet, amit a föld átforgatása vetett a felszínre. Németh Gyula bejelentése után magam is kimentem a helyszínre és a föld egyszerű felgereblyézésével újabb véretekre akadtunk. A tulajdonost azonban a szőlővel betelepített területen folytatandó ásatás elvégzésére nem tudtam rábírni. Készségesen beleegyezett viszont abba, hogy a lelőhely melletti gabonatáblában, aratás után, ásatásunkat megkezdjük. Erre két alkalommal, július 15—16, 19-én és november 4—5-én került sor. Júliusban Szilágyi Vilmos már beleegyezett, hogy a tőkesorok között húzott keskeny árkokkal megkeressük a sírhoz tartozó és még a földben levő tárgyakat, valamint a szétdúlt s visszatemetett csontokat. Munkánk sikerén felbuzdulva a szelvény ásását akadályozó tőkék eltávolítását is megengedte, számunkra ugyan kissé későn, mert előzőleg a keskeny árkok nyitásával a megfigyelések nagyobb részét elmulasztottuk. Ezenkívül a sírtól nyugatra eső táblában tizenhat kutatóárkot, illetve szelvényt ástunk ki. Munkánk eredménye három későszarmatakori (IV. sz.-i) sír volt, több honfoglalás-korabeli sírt nem találtunk. Jelenleg csak a honfoglaláskori sírt kívánjuk ismertetni, amelyet a terület gondos átkutatása után magányos sírnak tarthatunk. 55—60 éves nő sírja. Teljesen feldúlt. A csontváznak csak egyik (bal?) alsókarcsonttöredéke feküdt a helyén, rajta karperec. A rossz fenntartású csontváz néhány darabja (koponyatöredékek, amelynek alapján Nemeskéri János nemrég korhatározását köszönhetem, s végtagcsont, borda stb. törmelékek), valamint a szokásos lócsontok hiánytalanul (tehát lókoponya, kéz- és lábközépcsontok, csiga-, sarok-, csűd-, párta-,pata-csontok) távolabb, a bolygatás után együtt elföldelve. A sír iránya: a karcsont helyzetéből ítélve Ny-X, mélysége: ugyancsak a karcsont helye és a lószerszámveretek előfordulásának sűrűségéből ítélve 70—80 cm. A lószerszám eredetileg — minden valószínűség szerint — a lábaktól balra volt a sírba helyezve. A szőlőtelepítés és hitelesítés során előkerült mellékletei: 1. Karperec, bronzból. Félkörös metszetű, vaskos, tömör. Felületén három-három beütött ponttal díszített mezők váltakoznak hosszában végig, illetve csak szélein vonalkázott mezőkkel (kiterített rajzát 1. VIII. t. 9.). Nyitott. Átm. 7X5,5. Sz. 1,1 cm. (VIII. t. 4.) 2. Lószerszámveretek, bronzból, vékony öntéssel készítve: a. Kisebb korongalakú, enyhén domborodó felületű veretek. Közepükön dudor, melyből keresztalakban négy lapos, a felületből kiemelkedő szalag ágazik ki és olvad be a peremet szegélyező keretbe. Hátoldalukon három négyszegletes alátétlemezzel ellátott szegecs. 30 db. Átm. 2,5 cm. A szegecsek H. 3—4 mm (IV. t. 1—20., V. t. 1—8., 13—14.). A veretek közül néhány a hibás öntés következtében átlyukadt. 4 db-nál (V. t. 5—8.) a lyukat alulról, körívben kivágott és két aklaszeghez erősített (1. VIII. t. 5—8.) aranyozott brozlemezzel foltozták be. b. Kis pajzsalakú, ívelt végű veretek. A középső dudort négy, keresztalakban elhelyezett, kisebb félkörös szirom övezi. A szirmok közeiből a sarkokig nyúló hosszúkás, elhegyesedő levelek ágaznak ki. Szélükön keskeny szalagkerettel. Hátlapjukon három aTátétlemezes ak^aszeg. 2 db. Az egyik példány sarkánál megcsorbult, letört akláját lyukacska pótolta. H. 2,7. Sz. 2,1 cm. A szegecsek H. 3—4 mm. (V. t. 11—12.) c. Nagyobb korongos, enyhén domborodó felületű veretek. Közepükön gyögysorral keretezett dudor. Innen három teltebb szívidomú, csúcsánál megtompult levél nyúlik a peremig. A peremet csatorna hangsúlyozza, melyet a levelek csúcsánál kis gyűrűk, azok között pedig pontozott gyűrűk szakítanak meg. 37