A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Beretzk Péter: A fehértói rezervátum biológiai jelentősége

a szűkre szabott rezervátumon kívüli területet a halastó céljára teljes mértékben birtokba vette. A sós és édes vizek élővilágának egymás mellett élése bőséges vizsgálódási lehetőséget nyújt. Vizsgálhatók a táj-átalakítás okozta kölcsönhatás változások. Űj táj-jelleggel bővült a szikes: a halgazdaság területén létesített fás-bokros ligettel, mely a madaraknak a Fehér tavon eddig ismeretlen fajait vonzotta és kötötte magához. »Ismerd meg hazádat« célkitűzés a kutatóktól azt kívánja, hogy elsősorban a tájban élő ember és táj egymásra gyakorolt kölcsönhatását vizsgálja. Ez a törekvés alakította ki hazánkban a táj-múzeumokat s így alakult Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban a Fehértó élővilága kiállítás, mely negyedszázados gyűjtésem eredményeit mutatja he: közel ezres létszámban begyűjtött madarakat, emlősöket, tojásokat, rovar- és lepkegyűjteményt. Ezen anyagot díjtalanul bocsájtottam a népművelés szolgálatába. Korántsem szabad hinni, hogy a kiállítási anyag bemutatásával a Fehértó biológiai kutatása befejeződött. Eddigi szakkutatásaim eredményei hívták fel más szakmai kutatók figyelmét más irányú kutatómunka elindítására. így alakult meg a Fehértói kutatók közössége, melynek hivatott tagjai a táj komplex felkutatását tűzték ki céljukul. Az Alföldi Tudományos Intézet égisze alatt megalakult kutató közösségben résztvettek a biológusokon kívül geográfusok, geológusok, hidrológusok, meteorológusok stb. A Fehértó-monográfia szépen induló munkája félbeszakadt, amint az Alföldi Tudományos Intézet megszűnt. A be nem fejeződött kutatások pedig várják az alkotó munkának új megindulását, annak lehetőségét. A Fehértó biológiai fontosságát nemcsak a zoológiai, de botanikai kutatások is alátámasztják és igazolják. Nem kívánok a biológiai kutatások eredményeiről részletesen beszámolni, csak a zoológiai és botanika köréből egyes kiragadott eredményekre mutatok rá. Az ősszikes mocsár élővilágából többek között a madárvilág jelenti azt a speciális biológiai értéket, amely a Fehértavat az ország más hasonló jellegű területétől megkülönbözteti. Ornitológiai és botanikai szempontból a faunisztikai és florisztikai kutatást befejezettnek lehet tekinteni, azonban ez nem jelenti azt, hogy itt ezekben a tudományágakban a további biológiai vizsgálódások feleslegesek. Napjainkban is jelentkeznek újabb és újabb fajok, melyek a változó vízviszonyoknak kitett szeszélyes, kölcsönhatásaiban mozgó cönózis alakulásoknak következményei (hidrobiocönozis). Évről-évre változhatnak a fészkelési viszonyok, a vonulásokban változatos jelenségeket észlelhetünk stb. A Fehértó növényvilágát többen kutatták (Csongor, Kárpáti, Tímár stb.) A szikesek legjellemzőbb fajai a Fehértón úgyszólván kivétel nélkül díszlenek. Csongor Győző találta meg a tó vizében a hazánkban csak szórványosan előforduló, a tengerekre jellemző vízi növényt, a Najas marina-t, melyet madarak importálhattak a Fehértó vizébe. A Fehértó mikrofaunájával Gelei professzor és tanítványai (Szabados Margit, Stiller Jolán stb.) foglalkoztak. A halgazdaság létesítése után a zooplanchton világát a Halbiológiai Állomás kutatói is tanulmányozták (Szabó Zoltán). A rovarvilágot magam igyekeztem begyűjteni. Rovarok, lepkék, szitakötők, darazsak nagyszámban szerepelnek a Fehértó-gyűjteményben. Megemlítem, mint érdekességet az Anax epifiger-nek 1952. évi előfordulását. Ez a Marokkóban honos szitakötőfaj úgylátszik tenyészik a Fehértavon, mert az említett év nyarán több példányt figyeltem meg belőlük. A Fehértavi előfordulás második hazai észlelés. Az Apus cancriformes egyes tavaszokon milliárdnyi mennyiségben nyüzsög a tó vizében. Hazánkban elsőízben a Fehértavon 150