A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)
Csongor Győző: Szeged és a környező területek vízi Hemiptera fajainak ökológiája és elterjedése
SZEGED ÉS A KÖRNYEZŐ TERÜLETEK VÍZI HEMIPTERA FAJAINAK ÖKOLÓGIÁJA ÉS ELTERJEDÉSE Szeged és környékének alapfaunája mindezideig tisztázatlan. Ezért igyekeztem dolgozatomban ezt a hiányt pótolni. Közleményem Czógler Kálmán múzeumi gyűjteményén alapszik, aki több mint 20 évig gyűjtötte a Szeged-környéki vizek poloskáit. Magam a 30-as évektől kezdve hosszú ideig kísértem gyűjtőútjain. 1953-tól kezdve kirándulásaimon példányokkal s adatokkal gazdagítottam a közel 4000 darabot számláló gyűjteményt. Czógler és a saját gyűjtésemen kívül felhasználtam az Orsz. Term. Tud. Múzeum gyűjteményanyagát. Átnéztem a szegedi egyetem Állatrendszertani Intézetének, valamint a hódmezővásárhelyi múzeum ún. Bodnár-féle gyűjteményét. Felhasználtam még Horváth Géza és Czógler Kálmán hátrahagyott gyűjtési naplóit is. A gyűjtőterület jellemzésénél külön-külön ismertetem az egyes lelőhelyek fiziko-kémiai és ökológiai viszonyait s feltüntetem a növénytársulásokat. Hogy a különböző növénytársulásokban speciális vízipoloska részasszociációk alakulhattak ki, nem volt megállapítható. Sikerült kimutatni egyes biotopok jellemző fajait, pl. a Tisza árterületén a Gerris paludumot, a tanyavilág homokos semlyékjein a ritkább vízenjáró poloskák (Microvelia, Hebrus) tömeges jelenlétét, s a szikes vizekre jellemző Micronecta scholtzi-t. Feltűnő viszont a közönségesebb fajok hiánya. Környékünkön 32 faj, hazánk összfaunájának 60%-a fordul elő, egyes ritkábbnak mondható fajokkal (Hydrometra stagnorum, gracilenta, Gerris gibbifer, odontogaster, Sigara distincta, nigrolineata, melyekből 30 év alatt, alaposnak mondható gyűjtés mellett, csak néhány példány került elő). A felsorolt s megvizsgált 61 gyűjtőhely között ma már nem létezők is szerepelnek s így az akkori fauna adatok annál értékesebbek. Ami a jövő kutatásaimat illeti, a szegedi Tiszakutató-munkaközösség keretében továbbra is foglalkozom a Tisza, s árterülete, környékünktől távolabb eső részének vízipoloska faunájával, különös tekintettel azok lárvaállapotaira sa nemek arányának megoszlására.* RENDSZERTANI BEOSZTÁS S A SZEGEDKÖRNYÉKI FAJOK HATÁROZÓKULCSA : A vízben élő Rhynchoták egységes csoportként való tárgyalása, a vízhez r mint élőhelyhez történt nagyfokú alkalmazkodásuk révén teljesen indokolt. Szerzők (Guide, Stichel, Hedicke s újabban a szovjet Kiricsenko) általában megegyeznek a családok beosztásában is. * A határozó kulcsot Soós Árpád munkája alapján szegedkörnyéki előfordulási viszonyokra alkalmaztam, kiegészítve az »Állathatározó«-ban nem szereplő fajokkal. 121