A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Szelesi Zoltán: Einzelheiten aus den Briefen S. Biharis

36 Szolnok, 1903. VIL 11. ...A magaslati levegő egészségemnek nem jót tesz, bár kedvelem, különösen az olyan tájat, mint az Ampezzo-völgye. Mégis félek ezért az ott tartózkodástól, pedig igen szeretnék önnel a Magas Alpokban néhány hetet eltölteni. Én tehát alföldi va^gyök, szeretem a port, piszkot, meleget, s mindent, ami ezzel jár. ...Alig hiszem, hogy a nyáron innen elmozdulok. Nem is kívánkozom el. Egykét hét múlva itt kiállítás nyílik a szolnoki művészek munkáiból. Ez, ha nem is lesznek benne mesterművek, még mindig jobb lesz, mint az a sok rossz kiállítás, amilyeneket a vidéki városokban rendeznek. ... Nagyon megrendített Eisenhut barátom halála. Derék jó pajtás volt, kellemes ember, s valóban igyekvő művész. Szegény, vasszervezete ellenére, hamar tönkre ment. ... Bizony, lassan-lassan elérünk egy kort mi is, akik néhány évvel ezelőtt még fiatal, reményteljes művészek voltunk. Reményeinket elhagyjuk, s nemsokára az öregek közé számítunk, végül csak nagy fáradsággal tudjuk életünket és művészetünket fenntartani. Az idő hamar elmúlik! De félre minden komorsággal! Aminek jönnie kell, az elől úgy sem térhetünk ki. A munka még mindig örömet jelent, és ez a fő dolog. Bihari Sándor 1905 őszén Szolnokon, »A falusi szabó« c, képe festésekor erősen meghűlt és tüdőgyulladást kapott. Gyenge szervezete a betegséget nem tudta leküzdeni és rövid szenvedés után, 1906. március 28-án egy budapesti kórházban fejezte be életét. Utolsó, — nem teljesen keltezett — levelét már halálos betegen írta. 37 Budapest, 1906 ... ... Az influenza úgylátszik rendellenes méreteket kezd ölteni. És ha érdemrendek kiosztására merészkedik, akkor azért is, hogy önmagát megtisztelje, lázas híveire kellene gondolnia. Nekem elsősorban járt volna ilyen kitüntetés. Talán megérdemeltem volna a »Jajdefáj« érdemrendet, kereszttel és tövisekkel. SZELESI ZOLTÁN EINZELHEITEN AUS DEN BRIEFEN S. BIHARIS Vor fünfzig Jahren, am 28-sten März 1906. verschied S. Bihari (1853— 1906), eine hervorragende Gestalt der ungarischen Volksleben-Malerei. Zur Wiedererweckung seines Gedächtnisses wollen wir jene Briefe des Künstlers benützen, die er zwischen 1883—1906. an seinen Mäzen Hugo Taussig, den ehemaligen Direktor der Versicherungsgesellschaft Foncière in Budapest schrieb. Die Zahl der in Verwahrung des Szépművészeti Múzeum (Museum für schöne Künste) in Budapest befindlichen Bihari-Briefe Übertrift dreihundert. Mit einigen Ausnahmen sind sie alle in deutscher Sprache geschrieben und manche unter ihnen haben einen Umfang von 8—12 Seiten. Die meisten enthalten lange, für den Forscher belanglosse Einzelheiten. Vor allem dieser Umstand und weiles zu einer breiteren Publikation keine Möglichkeit gab, haben uns veranlasst, von diesen Briefen diesmal nur ein Auslese zu veröffentlichen. Die Briefe Biharis sind Fachleuten nicht unbekannt. Als erster hat sie B. Fónagy gründlich durchgesehen und sie in seiner schönen Studie über Bihari — mit reichlichen 119