A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Szelesi Zoltán: Részletek Bihari Sándor leveleiből

Bihari, történelmi és bibliai témájú képeiből, s főleg e számára idegen műfajból kiábrándulva, gyógyulást kereső nagy érdeklődéssel fordult újra, a népélet és á szabad természet ábrázolása felé. Néhány olaszországi témát: »Velencei virágárus«, »Riva degli schiavoni Velencében« festett meg, több szolnoki tárgyú képével: a »Vizetmerítő lányok a Tiszán«, »Legelő kosok«, »Tájkép kecskével« stb. (1898—99. téli kiállítás) mellett. 1899 nyarát ismét Szolnokon töltötte serény munkában, kiváló kollegák mellett, akikről így írt: »... itt van Fényes úr is, tehát nem vagyok egyedül, ami mindenesetre igen kellemes, habár egymás munkáit kölcsönösen csak nagyon ritkán látjuk«. A következő évben Párizsba készült, de munkája itthon tartotta. Az 1900-ban létrejött Szolnoki-művésztelep alapító tagja lett. 35 Szolnok, 1900. IX. 3. ... Knoppal megbeszéltük, hogy együtt megyünk Parisba. Közben Knopp idő előtt elutazott, a legnagyobb hőségben. Egy itt megkezdett arckép

30 miatt ide voltam kötve, tehát kénytelen voltam az utazásról lemondani, annál is inkább, mert ilyen hőségben, úgy sem mentem volna Parisba. A nyár elviselhetetlen volt, s a legjobb akaratom mellett sem tudtam valamit dolgozni, a főispán képe mellett, aki nem ért rá, hogy egy-egy ülésre modellem legyen. Jelenleg egy másik arckép befejezésén dolgozom, ez a táblabíróság elnökének portréja, amelyet az ügyvédi testület rendelt meg nálam. Remélhetőleg néhány nap múlva készen leszek vele. Mindkettőt szeretném a téli tárlaton kiállítani, mivel mást nem csináltam, s szívesen mutatnék be egyszer ilyesmit is. Bihari az újonnan alakult Szolnoki-művésztelep fiataljai közt, maga is újult erővel, új utakon járva, lelkesen fogott a munkához. 1900-tól kezdődően rendkívüli termékenységgel, számos kisebb méretű képet festett meg: a »Zivatarban«, »Szorgalmasok«, »Pipára gyújtó paraszt«, »A rossznyelvű«, »Learatva«, »Kecskepásztor«, »Napsugarak«, »Csipkés Milka«, »Mézeshetek«, »Dinnyét evő gyermek« stb. Késői szolnoki képeinek témagazdagsága bizonyítja, hogy mily szeretettel merült el az alföldi dolgozó parasztok, minden színpadiasságtól mentes, valóságos életének és környezetének tanulmányozásában. Bihari 1903 őszén megnősült. Egyik tanítványát — a nála majdnem harminc évvel fiatalabb —, Kindlovics Emilia szolnoki tanítónőt vette feleségül. Rövid, de boldog házaséletükből, Magdolna nevű leánygyermekük született, akit Bihari, feleségével együtt többször lefestett. A kislány, három és féléves korában (1907) sarlachban, édesanyja pedig több évtizedes özvegység után, 1953-ban halt meg. Özvegy Bihari Sándornénak és húgának, dr. Zárug Lajosnénak sokat köszönhet a kutatás, mert azt számos Biharival kapcsolatos dokumentum rendelkezésre bocsátásával elősegítették. Biharinak az alábbi leveléből jól tükröződik az a hűség, mely művészetének igazi kiinduló pontjához, Szolnokhoz fűzte. De tükröződik a hányatott életű, keresésben, sikerben és csalódásban egyaránt elfáradt, beteges művész halálsejtése is, melyet — fáradhatatlanságára jellemzően — munkával hesegetett el. • :,ü Lippich Gusztáv szolnoki főispán arcképe, mely az ebben az évben festett: »Elhagyatva«, »Prímás«, »Csalamádé gyűjtés« (a király vette meg) és »Tanítás« c. műveivel együtt, az 1900—01-i téli kiállításon szerepelt. : 118