A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Szelesi Zoltán: Részletek Bihari Sándor leveleiből

II RÉSZLETEK A LEVELEKBŐL 1 Paris, 1883. XII. 26 ... Most ... arról akarok beszélni, ami szívemhez legközelebb fekszik: Paris, Paris, igen Paris! Minden várakozásomat felülmúlta. Parist úgy képzeltem el, mint Bécset, csak nagyobbított mértékben, de az ilyen elképzelés csak halvány idea. Nagy­szerű és nagyszerű! Többet nem is lehet mondani. Négy nap óta úszom a Nagy Szel­lemek fenséges alkotásai között. Ha mindezt, ami itt látható, nem is a franciák csi­nálták, mégis ők halmozták, gyűjtötték össze és nekik volt érzékük erre. A Louvre­ban tegnap voltam és négy órán át vándoroltam a termeken keresztül anélkül, hogy valamit alaposan megtekinthettem volna. Ügy jöttem ki onnan, mint egy részeg. Hogy mit láttam, azt valóban nem is tudom, csak annyit, hogy az ember beleszédül a sok látnivalóba. 2 Paris, 1884. I. 29. ... Arról értesültem, hogy Jean Paul Laurens iskolája, egyike a legjobbaknak. 1 "' Elhatároztam, hogy minden ajánlás nélkül hozzá megyek. Elmentem Laurenshez, megmutattam neki munkáimat. Tetszettek neki és már a következő napon, minden nehézség nélkül beléphettem iskolájába. Pedig a műtermébe való bejutás sokak számára csaknem lehetetlen volt. ... Mi magyar festők kéthetenként valamennyien ebédre vagyunk hivatalosak Munkácsyhoz. Ilyenkor megcsodáljuk azt a fényűzést, amelyben Munkácsy él. Pén­teki fogadónapján egyik hintó a másik után áll meg a kapuja előtt. ... A dinek igen kedélyesek. Munkácsy rendkívül szeretetreméltó, hasonlókép­pen felesége is. A jövő hétfőre újból meg vagyok híva és akkor magyar menüt kapunk. Livrés inasok szolgálnak fel és mi minden tizennegyedik napon szintén nagy­uraknak érezzük magunkat. Az egyszerű művészélet azonban jobban tetszik nekem, mint egy kíváncsiskodóktól agyonkínzott festőé. Az ember lehet nagy művész ilyen pompa nélkül is. Biharinak a nagyszerű párizsi benyomások mellett gondot okozott, a drága megélhetés és a hiányos francia nyelvtudása. Kiadásainak csökkentésére: le­mondott a modell használatáról, olcsóbb bérű, de rosszabb szobába költözött, szerényen étkezett, szakállt növesztett stb. Mindez azonban nem elég áldozat volt ahhoz, hogy tovább maradhasson. Hosszú levélben, oldalakon át fejtegette mecénásának Párizs és München alapvető különbségét, az előbbi javára. A mű­vészi fejlődését biztosító Párizst, az olcsóbb, de maradi Münchennel kellene — pénz híjján — felcserélnie. Tauszig végül is nagyobb összeget küldött Bihari­nak, párizsi tanulmányainak folytatására. 3 Paris, 1884. IV. 20. ... A magamnak választott téma nem a »Libatolvaj«. Ezt itt nagyon nehéz volna kivitelezni. Tehát elhalasztottam jobb időkre és olyan témával foglalkozom, melyet könnyebb lesz megvalósítani, és ha sikerülne, nem csekély eredménnyel járna. Na­15 Párizsban ekkor meglehetősen magas színvonalra emelkedtek a magánisko­lák, ahol a hivatalos művészetet ápoló akadémiákkal szemben, szabadabb szellemű művészképzés folyt, s mindjobban előtérbe helyezték a természetszemlélet útján való festést. Ezek közé tartozott J. P. Laurens iskolája is, ahol sok magyar művész ta­nult. Jean Paul Laurens (1838—1921) korának legjelentékenyebb történeti festője volt Nagy mesterségbeli felkészültséggel rendelkezett és művészetében a müncheni pilotizmus hatásvadászó álrealizmusával szemben, a valóság hű ábrázolása mellett, gazdag tartalmi értékek megragadására törekedett. 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom