Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknaptár (Békéscsaba, 2014)

Június

június 18. (1911) A festő halála után tizenegy évvel avatták fel Teles Ede síremlékét Budapesten, a Kerepesi temetőben. Andrássy Gyula gróf, a Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke elsőként lépett a szónoki emelvényre: „Különös szerencsémnek tartom, hogy a mai kegyeletes ünnepet én nyithatom meg. Különös szerencsémnek tartom ezt, mert Munkácsyt személyesen ismertem, szerettem és nagyrabecsültem. És mert meggyőződésem, hogy Magyarországnak leginkább olyan emberekre, a kultúra olyan munkásaira van szüksége, mint Munkácsy volt. Munkácsy valóban kiváló egyéniség volt. Ami természetes is, mert olyan művész mint ő, csak rendkívüli ember lehet. Munkácsy azért volt nagyszabású festő, mert nagyszabású ember volt és a természetet nagy egyéniségén át nézte. (...) Valamely ország művészetének állapota, nívója leginkább attól függ, mennyi és minő nagy művészi tehetség bírt valamely korban az országban kifejlődni és érvényesülni. Ezért olyan kincs a nemzet számára egy olyan zseni, mint Munkácsy volt. S különösen becses Munkácsy számunkra azért, mert specifikusan magyar művészi talentum volt. Külföldön tanult, külföldön élt, de azért magyar volt tetőtől talpig." A gróf az ünnepség után maga mutatta be József főhercegnek a festő özvegyét. JÚnm lö. I Munkácsy Mihály síremléke a felavatás alkalmával elhelyezett I koszorúkkal (1911, fotó: Erdélyi Mór, Budapest; Munkácsy Mihály Múzeum) ___ k ? Munkácsy Mihály múzeum MUnkácsy-ÖrÖknaptáf 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom