Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
TAKACS MIKLÓS latmenetet, hogy a szaltovói kultúra szerepét emelte ki. A honfoglaló magyarok a szaltovói kultúrában használatos, lapos aljú cserépbogrács ismeretével érkeztek volna a Kárpátmedencébe, és ezt a formát módosították volna, fokról fokra, egészen addig, amíg ki nem alakult a gömbölyű aljú típus. A gömbölyű aljú cserépbogrács átfejlődési modelljét a Méri-tanítványok fogadták el, oly módon, hogy e kérdésről önmaguk csak áttételesen nyilatkoztak.1'2 Fodor István pedig megpróbálta azt továbbfejleszteni. Egy Ócsa-ómértföldeki lelöhelyü, szórványként múzeumba került fazékszerü bográcsban vélte felismerni a „hiányzó láncszemet”, amely mintegy átvezetne a lapos aljúból a gömbölyű aljú formába.132 133 134 135 Ezzel - e keltezést ki nem mondva - az ócsai bogrács korai, azaz 10. századi vagy esetleg 1 I. század származtatását is feltételezte. Az 1970-es évek közepére ugyanis már ismert volt legalább egy olyan lelőhely, a Hács-béndekpusztai, ahol a gömbölyű aljú bográcsot eléggé megbízhatóan lehetett keltezni all. század második felére vagy e század végére.1'4 így az „átfejlődési elmélet” szavahihetőségére súlyos csapást kellett volna, hogy mérjen azon tény 1986-os közlése: sárgásrózsaszín színe miatt az ócsai bográcsot nem lehet a 13. század közepe elé keltezni.1'" Mivel azonban ezen összefüggésre e tanulmány íróján kívül senki sem figyelt fel, a gömbölyű aljú bográcsot egy formai „átfejlő- dés” eredményének tekintő kutatók sem érezték szükségét nézőpontjuk újragondolására.136 137 138 139 A kézi korongon formált, gömbölyű aljú bogrács Kárpát-medencei elterjedésére Szőke Béla dolgozta ki a másik magyarázatot, 1955-ben.1’7 A Győr-kömyéki terepbejárások alapján kialakított nézőpontja szerint ezen edénytípus a magyar honfoglalás révén terjedt el a Kárpátmedencében. A sajnos csak igen rövid érvelése arra támaszkodott, hogy a cserépbogrács a Kisalföldön a korábbi időkben ismeretlen volt, az Árpád-korban viszont a második leggyakoribb edénytípussá vált. Továbbá, az ő felfogása szerint is a Kárpát-medencei, gömbölyű aljú bográcsok a szaltovo-majackojei kultúra lapos aljú bográcsaiból vezethetők le. De a két forma közti váltást ő a kelet-európai steppékre, és a magyar honfoglalás elé tette. Bár Szőke Béla érvelése sem kifogástalan ismeretelméleti szempontból, mégis elfogadta azt számos magyar kutató: László Gyulátóll3s és Bóna Istvántól1 '' kezdve, a mai idősebb és középnemzedék számos 132 Oly módon például, hogy egy a gömbölyű aljú bográcstól eltérő, kézzel formált bográcsok által jellemzett időhorizontban vélték felismerni a honfoglalás-kori bográcstípust: KOVALOVSZKI 1975. 204-222, és különösen 13. kép 1-12. 133 FODOR 1977. 3. ábra. 134 PARÁD1 1967. 8. kép, 7, 11, 12. kép 10. 135 TAKÁCS 1986. 33. old., ill. 6. tábla 2. 136 így Fodor István még egy 2010-es népszerűsítő munkájában is e koncepciót ismételte meg: FODOR 2010. 53. old., 2. ábra. 137 SZŐKE 1955. 86-90. 138 László Gyula esetében a képeskönyveinek illusztrációs anyagában találhatók bizonyítékok arra, hogy elfogadta a gömbölyű aljú bogrács honfoglalás-kori megjelenését: LÁSZLÓ 1967. 112. old., számozatlan ábra; LÁSZLÓ 1986. 69. old. számozatlan kép; LÁSZLÓ 1988. 42. old., 20. ábra, 140. old. 147. ábra. 139 Számos idevonatkozó munkája közül az alábbit idézzük, mert itt fogalmazott a leghatározottabban: BÓNA 1985. 223-236. 432
