Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Bede Ilona: A ló szerepe a késő avar társadalomban a Kárpát-medencében
-------------------------BEDE ILONA--------------------------A LÓ SZEREPE A KÉSŐ AVAR TÁRSADALOMBAN A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN1 Az egész avar korban, de még a népvándorlás kori Európában,2 valamint a széles sztyeppe világában a halott mellett viszonylag gyakran kerül elő ló is. Ez a szokás különböző módon jelenik meg: egész- vagy részleges állatot temettek el, ritkábban csak egy-egy csontot, lószerszámot vagy esetleg lovat szimbolizáló tárgyat. Erre a sokszínűségre sokféle rítus alapú magyarázatot találunk a régészeti szakirodalomban. így például a sírokban a ló lehet ételadomány, állati áldozat, amulett, státusz szimbólum, a halott vagyona, vagy a másvilágra elkísérő társ. Vizsgálataim során arra keresem a választ, hogy lehet ezeket egymástól megkülönböztetni és meghatározni a tényleges jelentésüket a régészeti leletek segítségével. Továbbá arra, hogy mit jelenthetnek ezek az adott közösség lovakkal kapcsolatos reprezentációs rendszerében. A vizsgálat tárgya a késő avar kori társadalom elemzése a korszak temetőiben a ló jelenléte és hozzá kapcsolódó rítusok értelmezése alapján. Vizsgálni kívánjuk azt is, hogy melyek azok a mögöttes gondolatok, amelyek a rítust meghatározták, továbbá ezek milyen módon jellemezhetik a társadalmat. Még rövidebben megfogalmazva: hogy és miért temették el a lovat, vagy annak szimbólumát. A VIZSGÁLAT CÉLKITŰZÉSEI ÉS ELMÉLETI KÖRNYEZETE A temetkezési rítust egy adott társadalomban meglévő közösségi reprezentációk fogalmilag és gyakorlatilag is meghatározzák. A francia szociológus Godelier Maurice szerint, az utóbbiak az emberek környezetét reprezentálják, és kétféle megjelenési formájuk van: az egyik egy 1 Az előadás és a cikk címe a Panthéon-Sorbonne Párizs 1-es egyetemen Master képzés közben végzett két szakdolgozatom (BEDE 2008; 2010) és a folyamatban lévő PhD dolgozatom címével azonos. Szakdolgozataim témavezetője Pr. Bumouf Joélle (Université Paris 1 Panthéon-Sorbonne) volt, konzulensei pedig Kazanski Michel (CNRS), Périn Patrick (Musée d’Archéologie nationale) és Peytremann Édith (INRAP) voltak. Doktori témavezetőm Kazanski Michel és Vida Tivadar (ELTE). Ezt a cikket dr. Végh László emlékére szeretném dedikálni, aki állatorvos volt Békéscsabán, és a történelem, ill. a régészet iránt nagyon érdeklődött, és a régészeti pályámat nagyban támogatta. Sajnos túl korán ment el. 2 MÜLLER-WILLE 1970-1971; OEXLE 1992; MANFRED 2006; D1ERKENS et al. 2008. 187
