Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Szabó Géza: Rejtélyes körárkok. Adatok az avar kori településszerkezethez
SZABÓ GÉZA A meghatározható csontok gyakorlatilag 100%-a háziállat maradványa. A szarvasmarha nagy termetéből és csonttöredékeinek számából ítélve lényeges szerepet játszott a lelőhelyen. Az összeállításban a juh- és a kecskecsontok összevonva, közös tételként szerepelnek, hiszen e két faj vázelemei sok esetben nem különíthetők el pontosan egymástól. A gazdaságilag legfontosabb haszonállatok közül a szarvasmarha csontjai kerültek elő a legnagyobb számban. Feltehetőleg a nem meghatározható nagy patásállatok maradványai is jórészt ebből a fajból származnak. A leletanyagban megtalálhatók a húsban gazdag (lapocka, váll, comb, medence), a húsban szegény (alkar, lábszár, koponya, állkapocs), valamint a húsmennyiség szempontjából leghaszontalanabb testrészek is (kéz/lábközépcsontok). Puszta számarányuk alapján is feltételezhető, hogy a szarvasmarha a lelőhelyen a legtöbb célra (hús - csont - szaru, tej, vonóerő) felhasználható háziállat volt. A lelőhelyről nem került elő elegendő mérhető csont ahhoz, hogy azok hossza alapján az állatok marmagasságát becsülhessük. A néhány számadat és a hosszúcsontok viszonylag vékony fala alapján azonban feltételezhető, hogy ezek az állatok kisebb termetűek, gracilis testfelépítésűek lehettek. A töredékes és kisszámú anyagban nem sikerült kimutatni a bika-tehén hovatartozást és arányt. A csontmaradványok mennyiségét tekintve a szarvasmarhákat fontosságban a juhok/kecs- kék közelítették meg. E két fajt a csontváz alaktani hasonlóságai miatt csak egyes esetekben (hosszúcsontok, illetve egyes koponyarészek megléte alapján) lehet biztonságosan elkülöníteni. Más, korabeli lelőhelyek alapján azonban feltételezhetjük, hogy az összevont csoportban szereplő jellegtelen csontok inkább juhokból származnak. (Hasonló korú hazai lelőhelyek esetében egyértelműen kimutatható, hogy a juhmaradványok száma a kecskékének általában 3-5-szöröse.6 7 Ennek oka a juh sokoldalú hasznosíthatósága és nyájban könnyebb terelhetősége lehet.) Az állatfaj sokoldalúan hasznosítható (hús, tej, gyapjú), így jelenléte teljességgel szokványosnak tekinthető a lelőhelyen. A meghatározható állatmaradványok 5,5%-a sertésből származik. A sertések és a pásztor- kodó életforma közötti kapcsolat hosszabb ideje foglalkoztatja a kutatókat (elsősorban a honfoglaló magyarság kutatásában).^ A vándorlegeltetést, „nomád’'életformát követő népek kisállattartását a juh/kecske uralta; a sertés viszonylagos gyakoriságát/jelenlétét ugyanakkor elvileg magyarázhatja a „letelepedettebb” életforma, annak ellenére, hogy a sertés a vándorló állattartó népek állományából sem zárható ki teljesen. A ló mindössze 6 töredékkel (a meghatározható csontok 2,2%-ával) szerepel a lelőhelyen. A hadviselésben, mindennapi életben fontos szerepet játszó állat jelenléte nem meglepő. Húsát 6 BARTOSIEWICZ 1999. 47-60. Idézi Daróczi-Szabó 2009. 94. 7 GUNDA 1943. 208-222; TORMAY 1896; HERMAN 1909. Idézi Daróczi-Szabó 2009. 95. 76