Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Szabó Géza: Rejtélyes körárkok. Adatok az avar kori településszerkezethez
REJTÉLYES KÖRÁRKOK. ADATOK AZ AVAR KORI TELEPÜLÉSSZERKEZETHEZ tüzelő száját is, amely egy, a kemence előtti kis munkagödörbe csatlakozott. A kemencében néhány kerámia- és csonttöredék volt. A kemencét a fekete, homokos, agyagos, humuszos talajból készítették, s nem sárga agyaggal tapasztották ki, így ennek megfelelően az anyaga rendkívül gyengén átégett, rossz megtartású volt. Palástját csak helyenként lehetett követni. A palástban vesszőfonat lenyomata sehol nem volt látható. Ezen kemence mellett még további két kemence (Q22-23) és egy sötétebb beásás foltja is kirajzolódott a felszínen, melyeket kibontva láthatóvá vált, hogy három külső kemencét építettek ugyanahhoz a munkagödörhöz (Q24). A többi munkagödörnél is általában több kemencére utaló jelenséget figyeltünk meg. Itt maga a munkagödör kivételesen egy ovális, kb. 120 cm széles, 220 cm hosszú, lefelé szűkülő, egyenes aljú beásás volt, melynek fekete, agyagos, humuszos, homokos betöltésében pa- tics- és tapasztásdarabok, valamint néhány avar kori kerámiatöredék került elő (Q37, 38). Itt a jobb hőtartás érdekében a kemence platnijába helyezett edénytöredékek között salakdarabok és egy bikónikus orsógomb is volt a tapasztásban. Pormailag és méretükben is hasonló a többi kisebb, nagyobb, 1,5 m-től 2 m-ig terjedő méretű, a kemencékhez tartozó félig foldbemélyített építmény (Q37—43, 53-55). Ezek a tüzelővel rendelkező építmények azonban viszonylag kis méretük, minimális leletanyaguk miatt lakóháznak nem tarthatók, noha a jelek szerint emberi tartózkodásra szolgáltak (4. kép). B) Ház (45. objektum) Egyedül a Q45. veremépítmény esetében merül fel, hogy esetleg huzamosabb tartózkodás céljára is szolgálhatott. (Érdekes, miként a munkagödröknél, itt sem találtunk a tetőt tartó oszlopokra utaló cölöplyukakat.) Itt sem az átlagosnál kicsit nagyobb, mintegy 3x2 m-es méret, hanem inkább a többi esettől eltérően elhelyezett egyik tüzelője alapján merül fel ez a lehetőség. Keleti oldalán szinte teljesen szabályos, kerek, a nyesett altalajba mintegy 50 cm-re mélyedé, egyenes aljú, hordószerűen ívelő palástú kemence volt, amelynek elhelyezése megfelelt a környező, hasonló építményeknél is megfígyelteknek (Q44). Azonban a másik tüzelőt nem a felszínről induló beásásban, hanem a veremépítmény kövekkel és római kori tégladarabokkal bélelt északkeleti sarkában alakították ki. Ez a tüzelőberendezés a többiekkel ellentétben nem sütésre, hanem elsősorban fűtésre szolgálhatott. A két eltérő típusú tüzelőberendezés felveti annak a lehetőségét is, hogy esetleg a korábban csak munkagödörként használt veremépítményt később megnagyobbították, s fűtésre alkalmas tüzelővel is ellátták. A betöltéséből a szokásosnál nagyobb mennyiségű avar kerámia, sőt őrlőkő több töredéke is előkerült. Egy másik esetben is valószínűleg a veremépítmény megnagyobbítására utal az, hogy a (Q43) munkagödör félbevágja a szélén lévő egyik (Q42) kemencét (4. kép). A Q74-es veremépítmény 67
