Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Mende Balázs Gusztáv: Hogyan ne azonosítsuk az Árpád-házi királyokat?
MENDE BALAZS GUSZTÁV kedők közbeiktatásával már Fehérvár 1543-as elfoglalását követő években ismeretlen helyre temethették illetve szállíthatták. A bazilika keresztény monumentumaitól történő megfosztása - így a járószinten fellelhető keresztény rítusú temetkezések nyomaitól is - mintegy fél évszázadot vehetett igénybe. A jól látható, a korabeli járószint felett lévő síremlékek pusztultak el minden bizonnyal az első menetben, de hogy azok sem azonnal 1543 után, arról az a 1568-ból ránk maradt szultáni rendelet tájékoztat minket, amely Fehérvár elfoglalása után negyed évszázaddal írta elő a megmaradt síremlékek eltávolítását.2’ Arról is van tudomásunk, hogy az Anjouk családi sírkamráját a város 1601-es rövid ideig tartó visszafoglalásakor német és vallon zsoldosok fosztják ki,23 24 az ostrom alatt a bazilika egész épülete jelentős mértékben károsodhatott. Számos temetkezés minden bizonnyal a bazilika kőanyagának a török kiűzése utáni mértéktelen kitermelése áldozatává vált, amely folyamatot a püspöki palota 19. század eleji építése tetőzött be. Bár a bazilika egyes kápolnáit a 18. század végéig istentiszteleti célokra használták, tény, hogy 1839-ben, a Henszlmann által a Buzlai-kriptának tulajdonított sírok felfedezésekor már az alapfalak kőanyagának egy része is hasznosult a város újjáépítésében.25 Rangos temetkezés előkerülése tárgyában 1601 és 1839 között nem rendelkezünk írott forrásról. Mindezek alapján a bazilika korai, Árpád-házi temetkezéseiből származó csontanyagának elkallódása is több fázisban mehetett végbe. A királyi porhüvelyek pusztulásának megfogható történeti adatai - közöttük kiemelten a raguzai kereskedők szerepéről szóló forrásaink26 - fényében jó okunk van arra, hogy reálisan kezeljük a modern anyagvizsgálati eljárások, így a molekuláris genetikai módszerek alkalmazhatóságát. Az „Árpád-házi gén” típusának meghatározására adottak a lehetőségek (III. Béla/Könyves Kálmán csontvázának DNS-vizsgálata), de a minden bizonnyal nem Árpád-házi királyainkhoz tartozó csontmaradványok tömeges archeo- genetikai vizsgálatának értelmét az elősorolt történeti adatok erőteljesen megkérdőjelezik. Ahhoz képest, hogy milyen jelentős szerepet tulajdonítunk királyi eleink feltalálásának az önmagában vitathatatlanul kiemelkedő jelentőségű fehérvári temetkezési hely kutatása kapcsán, vajmi kevés figyelem irányul a nem fehérvári temetkezések és az esetlegesen fellelhető királyi maradványok kutatására. Az ismeretlen helyre, vagy nem a fehérvári bazilikába temetett, a történettudomány által ismert Árpád-házi királyok és hercegek száma 30. E temetkezések csontanyagának hollétéről még vázlatszerű ismereteink sincsenek,27 a kutatás beéri azzal, 23 KARÁCSONY 1911. 365-366; DERCSÉNYI 1943. 62. 24 DERCSÉNYI 1943.63. 25 DERCSÉNYI 1943. 1-2. 26 Molnár Antallal egyetértésben szükségesnek látszik tovább kutatni a történet raguzai szálát, különösképpen a 16. század második felében Raguzában feltűnő ereklyék tekintetében. 27 jó példa erre I. András tihanyi apátságban lévő sírjának, illetve a sírban talált (?) csontmaradványoknak a sorsa 1. UZSOK1 1985. 153., HARIS 2007. 8. 568
