Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Mende Balázs Gusztáv: Hogyan ne azonosítsuk az Árpád-házi királyokat?
MENDE BALAZS GUSZTÁV több érv, így például a vizsgálatokra való alkalmasság szól.13 Amennyiben mégis lehetséges lenne a Szent István testéről felemelésekor14 leválasztott kézereklye molekuláris genetikai vizsgálata, úgy annak esetleges eredményét - legalábbis az Y-kromoszómális típus tekintetében - mindenképpen szembe kellene állítani az egyetlen hiteles síregyüttes maradványaiból nyert elemzés adataival. Ennek esetleges nem egyező eredménye csupán természettudományos alapon természetesen kezelhető, azonban a nemzeti-történeti tudat szempontjából „bizalmi válságot” idézhet elő. Az a kiindulási koncepció, miszerint az Árpád-házi királyaink Székesfehérvárott feltalált maradványait a genetikai vizsgálatok során nyert bizonyítékok segítségével férfiúi ágon rokonsági sorba vehetjük, egy sajátos sebből is vérezhet. Nemzeti nagy létünk másik nagy temetőjébe temetkező uralkodóink esetében talán blaszfémiának tűnhet a vérvonal idő előtti megszakadásáról említést tenni, de ez önmagában nem ok arra, hogy mint lehetőséget elutasítsuk. Ebben az esetben viszont az egyes sírokban feltalálni vélt uralkodóink vérségi (genetikai) ab ovo kontinuitását kiindulópontul elfogadni nem érdemes. Történeti adatok nem szólnak arról, hogy valamely Árpád-házi uralkodót ne vérrokona követte volna akár a trónon, akár a herce- gi/hercegnői méltóságokban, de arra van adatunk, hogy Kálmán második feleségét hűtlenség miatt küldi vissza családjához, a kijevi fejedelemségbe.15 A kiemelt érdeklődés ellenére elmondható, hogy a székesfehérvári bazilika területéről 1839 óta előkerült temetkezések kutatása eddig nem kezelte helyén azt a kérdést, hogy a viszontagságos módon előkerült csontmaradványok mennyiben reprezentálhatják a vizsgálatok tárgyát jelentő adatbázist, vagyis az Árpád-házi uralkodók földi maradványait. A csontanyag viszontagságos sorsa, a keveredésekről-elkallódásokról, nem megfelelő leletanyag-kezelésről szóló, leginkább megalapozatlan elképzelések, és a menetrendszerűen felmerülő összeesküvéselméletek valószínűleg együttesen vezettek oda, hogy a csontmaradványok alapján történő hitelesítések legfőbb akadályát a természettudományos-technológiai lehetőségek szűkös voltában véltük megjelölni. Ebből adódóan egyértelműnek tűnt, hogy a természettudományos vizsgálati lehetőségekben végbemenő pozitív változás önmagában már az azonosítások sikerét is magában hordja. Ez a szemlélet figyelmen kívül hagyja annak a tényét, hogy keresett királya13 A Szent Jobb felhasználását egy esetleges apai ági DNS-vizsgálatban meg kellene, hogy előzze a többi Szent Istvántól származtatott ereklyével való hitelesítési processzus. Itt elsősorban a szintén raguzai háttérrel rendelkező koponyacsont, illetve a Bécsben őrzött karereklye jöhet szóba. Ugyanakkor nem kerülhető ki a kérdés etikai alapon történő megfogalmazása, miszerint a modern természettudomány adta lehetőségeket milyen mértékig kell kiaknázni a történeti tudat kontinuitása szempontjából egyik kiemelkedőbb kegytárgyunk esetében. Az is kétségtelen, hogy a Szent Jobb esetében a DNS-mintavétel csak az ereklye előre nehezen belátható mértékű roncsolásával oldható meg. 14 KARSAI 1938. 160; GYÖRFFY 2000. 389; FRAKNÓI 1901. 891. 15 WERTNER 1892. 222-225; ZSOLDOS 2005. 187. 566
