Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei
KISS GÁBOR - ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS ÖSSZEFOGLALÁS Ez tehát annak a térfejlődésnek (térosztódásnak) a lehetséges relatív kronológiai sora, amely a Kerka és Zala folyásának Vas megyei szakaszán összeállítható. Bizonyosan voltak az egyes egységek között fejlődésbeli elcsúszások, amely fázisok időbeli határai nem is váltak szét olyan élesen egymástól, amint az az általunk leírt mesterségesnek tűnő felosztásunkból kitetszik, hanem inkább egymásba csúsztak és átfedték egymást. Voltak rövidebb és voltak hosszabb ideig tartó szakaszok, sőt olyanok is, amelyeket igazában nem is lehetne egymástól élesen szétválasztani, és azokat külön tárgyalni. A leírt folyamat ráadásul nem is mindenhol azonos módon, ugyanolyan lépésekben ment végbe, hiszen egyesek fejlődése előbb, másoké utóbb indult, valamelyiké korábban megrekedt, mások később (akár egyes lépcsőfokok kihagyásával) is továbbfejlődtek. Tanulságként mindenesetre megfogalmazható megállapítás, hogy noha az egyes körülhatárolható földrajzi egységek fejlődése valóban párhuzamosan haladt, azok mégis sok tekintetben eltértek egymástól. A felhasználható adatok sora további elmélyült munkával még biztosan szaporítható, fel- használásukkal pedig a felvázolt képünk részletei egyre inkább finomíthatók! Mindezek ellenére dolgozatunk alighanem már így is szemléletes példája lehet annak, hogy miként bővíthetjük az eddig szinte kizárólag okleveles adatokra támaszkodó történeti földrajzi ismereteinket! Vizsgált területünknek a 15. század közepét megelőző tértörténete legtömörebben a víz- név>birtoknév>településnév formában leírható helynév-alakulási képlettel írható le. Ennek működését szemléletesen nyomon követhetjük Monyorós/Monyorósd példáján, ahol az eredeti víznév jelentésváltozásai jól tetten érhetők. A csupán 1402-ből adatolható Monyorós-patak (Mouyarospataka) rövidebb ága mellett élő monyorósdi őröknek (speculatorum de Monorosd) 1270-ben még a Zalától egészen a Lúgos-patakig őrizni kellett a rájuk bízott területet (azaz a teljes Monyorós-patak völgyét, a forrásoktól a torkolatig), pontosabban a metis comitatus de Zala usque locum, qui Lug dicitur (vagyis Zala megye határától a Lúg nevű helyig). Monyo- rósd területe azonban 1272-ben már mint „gazdaság” (Praed. Munorosd), 1293-ban mint „föld” (Terra Munurousd), pár év múlva pedig mint „birtok” (1295: Poss. Monorous, 1297: Poss. Monorusd) tűnt fel. Jó 130 év múltán e néven (1430: Monyarosd, 1471: Monyorosd) már bizonyosan a pontosan körülhatárolt, azaz külterülettel rendelkező falut értették. A víznév használatának fokozatos térbeli szűkülése és jelentéstartalmának megváltozása példánkon tehát jól megfigyelhető. Az előbb hivatkozott monyorósdi őröknek adott kiváltságlevél szóhasználata pedig jól mutatja azt, hogy az őröket ebben az időben lakóhelyeik szerint nevezték, illetve különböztették meg egymástól. 526
