Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei
KISS GABOR - ZAGORHIDI CZIGANY BALAZS Az Őrség 1393-as adománylevele tesz tanúságot arról, hogy a már több ágból egyesült fo- lyónak a Hodos-patak torkolatától lefele eső Vas megyei szakaszát, Karika elnevezéssel jelölték. Ez egyértelműen a Kerka víznév egyik változata. A Kerca/Kercsica völgye is hasonló módon oszlott két részre. Kercafő a későbbi (Tót)Ke- resztúrral (ma Krizevci) azonos, amint azt egy oklevél számunkra megörökítette (1439: Ke- rezthur ... alio nomine Kerchicafew). Az alsó szakasz ebben az esetben is a korábban a teljes folyóvölgyre vonatkozó Kercsica elnevezéssel élt tovább, amint azt a Lendva földet körbe határoló 1208-as oklevél már említett Knrcite (a későbbi Kerca) adata bizonyítja. Hasonló a helyzet a Hodos esetében is, hiszen mind Hodosfő (1331: Hudusfeu), mind pedig Hodos (1452: Hodos) létezéséről tudunk. 5. A következő periódusban az eddigiekre elkülönült - és éppen az imént felsorolt - kisebb területeken a fokozódó benépesülés következtében már rögzült települések jöttek létre, és nemsokára körülhatárolódtak e falvak állandósult bel- és külterületei is. Ezeknek azután idővel rögzülő határai néhol már lecsúsztak a vízválasztókról, és a továbbiakban nem követték olyan szigorúan a természetföldrajzi határokat, miként az korábban feltételezhető. A névhasználat is megváltozott: a régebben még a teljes folyóvölgyet vagy annak egy szakaszát jelölő víznevekből képződött elnevezések jelentése ekkorra már kezdett konkrét településekre, településbokrokra vonatkozni. Ily módon szinte bizonyosan azok a települések tekinthetők a legrégebbieknek, amelyek nevükben megőrizték a mellettük elhaladó víz elnevezését. Ebből természetesen az is következik, hogy kezdetben az ilyen nevű falvak határához tartozott az egész adott folyószakasz területe. Ekképpen tehát nem is lehet puszta véletlen, hogy nevük teljesen megegyezett magának a folyószakasznak a nevével. Nézzük most időbeli sorrendben, milyen települések is jöttek létre az egyes vízrajzi egységeken! A Zala vízgyűjtőjén: a folyó eredeténél elhelyezkedő Zalafő (1393: Zalafew) és a legrégebbi elnevezésű mellékvíz fejénél fekvő Szőce (1286: Zelche). A szintén mellékvízként szereplő Monyorós-patak kisebbik ága mentén ugyancsak egy ilyen víznévi eredetű településnevet találni, Monyorósdoi (ma Őrimagyarósd) (1270: Monorosd). A Rákos névvel megjelölt területen viszont két Rákossal találkozhatunk. Nagyrákossá (1393: Naghrakos) és az idők folyamán többféle Rákosnak is elkeresztelt Kisrákossal (1393: Rákos; 1428: Kontrakwsa; 1463: Fel Rákos; 1549: Felsew Rákos), bár az előbbi település valójában a Zala mellett fekszik. Rákos azonban tovább darabolódott. Nem azonosítható egyelőre Darabosrákosa (1404: Darabus- rakusa) helye, amíg Nexerákosa a későbbi Iklóddal (Kisrákos-Iklód puszta) azonos (1414: Mod al. nőm. Nexerakusa). 508
