Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei
A VAS MEGYEI ŐRSÉG TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI 4. A tér tagolódásának következő - immáron negyedik - fokán az imént felsorolt egységek, azaz patakvölgyek két félre váltak. A felső szakaszt általában a -fő toldalékkal különböztették meg az alsó szakasztól, amelyik viszont továbbra is az eredeti egész nevét őrizte meg elnevezésében. Az így keletkezett nevek azután a későbbiekben leggyakrabban a települések nevében éltek tovább. Megjegyzendő azonban, hogy a Zala vízgyűjtőjéhez tartozó Szőcei-patak völgyében ez a változás nem volt tartós, hiszen ennek a viszonylag rövid folyóvíznek az esetében a későbbi név- használat éppen a korábbi állapot továbbéléséről tanúskodik, vagyis arról, hogy a völgy felső szakasza viseli tovább az eredeti egészre vonatkozó elnevezést. Ugyancsak eltért az általános fejlődési elvtől Monyorós és Rákos területe is. Vegyük sorra azonban őket részletesebben! A Zala forrásvidékére visszaszorult Zala név - miként arról már szó esett - földrajzi helyzetének megfelelően idővel Zalafőre változott (1364: Zalafewewr; 1393: Zalafew). A folyó további Vas megyei szakasza mentén fekvő részeket pedig, mint már az előző szakaszban is, a becsatlakozó főbb patakokról elnevezett területnévvel jelölték meg, amelyek azután ugyancsak osztódtak. Közülük azonban csak Zelicefő/Szelicefő (Szőcefő) esete hasonlít némileg Zalafőére. Az 1051-es eseményeket elmesélő 14. századi krónika latin nyelvű föntés rivorum Zala et Zelice) adata" tudniillik akképpen is értelmezhető, hogy III. Henrik császár „Zalafőnél és Zelicefőnél (Szőcefőnél)” tört be az országba. Mindezek ellenére az utóbbi elnevezés nem fordul elő a forrásokban, a folyószakasz neve Szőceként élt tovább. Ugyancsak nem fordul elő a forrásokban a *Monyorósfő elnevezés sem. Ám a két fő ágból táplálkozó Monyorós-patak által behálózott területen a kettéválási folyamat ugyancsak végbement. Csakhogy nem a vízfolyás hosszában tagolódott a terület, hanem a két ág különült el egymástól. Ezek után *Monyorós elnevezéssel már a hosszabb nyugati ágat (a mai Szent- jakabi-patakot), illetve annak völgyét nevezhették. Ez az elnevezés azonban sajnos nem adatolt. Mégis erre szolgál bizonyságul a - rövidebb ág mellett lakó - monyorósdi őrök 1270-es alább részletezett kiváltságlevele, akiknek pont ezt a hosszabb patakágat kellett őrizniük. A rövidebb keleti ágat (a mai Magyarósdi-patakot) ugyanekkor a ’Kismonyorós’ értelmű Monyorósd elnevezéssel jelölték meg. A Zala vízgyűjtőjéhez tartozó utolsó vízrajzi egység szintén felosztódott, ám láthatólag ennek fejlődése sem követte a fentebb leírt szabályszerűségeket. Rákos Zalához közelebb eső része (a ’régi’ értelmű) nagy melléknévvel jelölt Rákos, Nagyrákos néven szerepelt a későbbiekben (1393: Naghrakos), amíg a távolabbi részt csupán Rákos (1389: Rakus, 1393: Rákos, 11 11 Képes Krónika 90. fejezet: SRH I: 347. 505
