Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
TAKACS MIKLÓS tiszalöki,57 cseréptál kibontását is eredményező telepfeltárással ellentétben - a panyolai vagy a gergelyiugornyai koraközépkori településről nagy valószínűséggel állítható, hogy kezdetei nem a 10., hanem a 9., sőt talán a 8. századra is tehetőek.58 59 60 3. A KÁRPÁT-MEDENCEI, 10-11. SZÁZADI CSERÉPPALACKOK ELTERJEDÉSÉRŐL A Kárpát-medence 10-11. századi anyagában a cseréppalack is egy ritka edénytípusnak tekinthető, hiszen összesen csak alig 10 lelőhelyen került napvilágra biztos, további 10 lelőhelyen pedig formai és/vagy időrendi szempontból bizonytalan példája. A szórványos elterjedés tényén az sem tudott javítani, hogy a térképen együtt szerepeltettük a 10-11. századi cseréppalack két alváltozatának: a nem-simított, illetve simított testű edények87 lelőhelyét. Továbbá, az egyetlen zöldmázas, joggal gyaníthatóan importból származó palack'1" lelőhelyét is feltettük térképünkre. A palackleletek alacsony darabszáma miatt fokozott mértékben számolni kell annak a lehetőségével, hogy a jövőben napvilágra kerülő darabok a jelenleg elérhető adatállomány alapján összeállított elterjedési térképet módosíthatják. E tény azonban felfogásom szerint nem kérdőjelezheti meg az elterjedési térkép alapján levonható következtetések rögzítését. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szintjén elsősorban a Nyugat- és Közép-Dunántúlon használtak a cseréppalackot a 10-11. században, igaz e tájakon is csak igen ritkán (4. térkép). A Kárpát-medence egyéb tájegységei közül a Kisalföld északi részén61 62 (de egyetlen egy, a Duna bal partján elterülő lelőhelyen!), a Dél-Dunántúlon,67 a Körös-vidéken, a Tiszántúl keleti szélén, illetve talán Dél-Erdélyben: azaz, Békés,63 illetve Bihar megyében,64 vagy esetleg Gyulafehérvár környékén adatolható ezen edénytípus ismerete. Rendszerint oly módon, hogy - a Nyugat-Dunántúl északi része kivételével - a régió egyetlen lelőhelyének egyetlen töredéke szokott az adott típusba tartozni. Ezen elterjedési térképet nemcsak az új lelőhelyek felbukkanása árnyalhatja majd, hanem az is, ha az adott edénytípus pontosabb keltezésére alkalmas jegyeket sikerül majd felfedezni. Időrendi vonatkozásban a jelenleg közölt adatok alapján csak néhány, inkább kiindulópontnak minősíthető tény rögzíthető. A jelenleg elemezhető 57 MÉR1-KOVALOVSZK.I 2000. 60. kép 10, 11. 58 SIMONOVA 2008. 59 TAKÁCS 2000. 7-50. 60 JANKÓV1CH 1994. 4. kép 5, 7. kép 4. 61 HANULIAK-KUZMA-SALKOVSKY 1993. 142. t. 4. 62 KVASSAY 2007. 6. kép 7. 63 JANKOVICH 1994. 4. kép 5, 7. kép 4. 64 DUMITRASCU 1994. 16. t. 3. 422
