Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
A KARPAT-MEDENCE 10-1 E SZAZAD! CSEREPEDENY-LELOHELYEINEK... telmezéshez. Valljuk be őszintén: a régészeti szakirodalomban olvasható állítások jelentős hányada ezen előfeltételek egyikének vagy másikának nem felel meg. A leggyakoribb hiányosság az adatállomány elégtelen volta. Ennek következtében a régészeti közleményekben olvasható értelmezések a legkedvezőbb esetben sem tekinthetők többnek, mint tényeken alapuló feltételezésnek, görög eredetű szóval: hipotézisnek. A tényanyag azonban az esetek java részében még feltételezés megfogalmazására sem alkalmas. Elégtelenségét - ha az csak egy bizonyos szintet ér el - egy jelzővel is szokás kifejezni. Rendszeresen találkozni a munkahipotézis kifejezéssel, olyan feltevések jellemzésére, ahol a következtetés ugyan a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján reálisnak tűnik, de a hiányzó adatok miatt így is bizonytalannak tekintendő. Végezetül: létezik az állításoknak egy harmadik kategóriája is, ahol a tényanyag hiányait az elemző intuitív alapon igyekszik áthidalni. Az így levont következtetések vélekedésnek minősítendők.3 A vélekedés kategóriájáról érdemes egy-két gondolatot rögzíteni. Mindenképp helyes azon, az utóbbi évtizedekben egyre általánosabban elfogadott elv, hogy tilos vélekedéseket érvelési láncként egymással összekapcsolni. Az 1960-as és 80-as évek között megfogalmazott értelmezések gyakori hibája volt, hogy vélekedéseket tényként kapcsoltak össze, könnyen összeomló, gondolati kártyavárakat építve fel. A megfogalmazott értelmezések ellentmondásai e módszer tarthatatlanságát bizonyították. Az óvatosság azonban nem kell, hogy egy-egy vélekedés további megfontolások nélküli elutasítását jelentse. A magyar középkoros régészetben is bebizonyosodott már több alkalommal, hogy egy-egy kutató helyesen vélelmezett bizonyos tényeket vagy összefüggéseket az adathiány ellenére is. Egyetlen példaként Börzsönyi Arnoldra utalok, aki a 19. század végén helyesen vélekedett arról, hogy a győri Vagongyár építése során gyűjtött edények Árpád- koriak lehetnek.4 Az általa javasolt keltezés azonban csak akkor vált elfogadhatóvá, amikor ugyanerről a lelőhelyről az 1930-as években Mithay Sándor már leletmentéssel, tehát a kísérőleletek biztosította kontextus segítségével tudta ugyanazt az időrendet felvetni. Miközben az adott település modem módszerű tehát tudományos elemzésre valóban alkalmas feltárására csak az ezredforduló után került sor.5 3 Előadásom első változatában még e helyen a „sejtés” fogalmát használtam. Ajánlatosnak tűnt azonban e fogalom használatáról lemondani az esetleges félreértések elkerülése érdekében. A sejtés fogalmát ugyanis a matematikában és más természettudományokban egy sajátos - a köznyelvnél szőkébb - értelemben szokás használni, pozitív tartalmat adva neki. (,^4 matematikában sejtésnek nevezzük az olyan állítást, ami a matematikai logika eszközeivel formálisan nem bizonyított, mégis erősen valószínű” - N. N.: Sejtés http://hu.wikipedia.org/wiki/Sejtés (a megtekintés időpontja 2012. 06. 15.) Mivel e sajátos optimizmus a 10—11. századi kerámia keltezése esetében túlzónak tűnt, a semlegesebb értelmű „vélekedés” fogalma mellett döntöttem. Köszönettel tartozom Merva Szabinának, hogy e körülményre figyelmemet felhívta. 4 BÖRZSÖNYI 1897; BÖRZSÖNYI 1905. 186-188. Keltezésének értékeléséről: PASZTERNÁK-TAKÁCS 2000. 265. 5 TAKÁCS 1996d. 287-295. A revíziós feltárásról lásd: TOMKA 2007. 407
