Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Horváth Ciprián - Merva Szabina - Tomka Péter: Oroszvár (Rusovce, Sl.) 10-11. századi temetője

OROSZVÁR (RUSOVCE, SL.) 10-11. SZAZAD! TEMETŐJE

te már ellipszis alakúra nyomott; egyenesre és hegyesedőre vágott végű egyaránt lehet. Síronként 1 és 13 közti darabszámban fordulnak elő, általában 1-2 db, vagy nagyobb számban 7-13 db. A hajkarikák viselése elsősorban a nőkre volt jellemző, három férfi (139., 183., 187. sír), három gyermek (38., 138., 150. sír) és két kisleány (142., 156. sír) kivételével. Az S-végű karikák megjelenési ideje a 10. század közepétől, utolsó harmadától valószínűsíthető.12

Az egyszeres S-végü karikák mellett ritka leletként a másfélszeres S-végű változatok is felbukkannak. A 171. sírból származó egyszerű, nyitott huzal- és S-végü karikák között 4 db ilyen bronz hajkarika is volt.

Az S-végű karikák számához képest elenyésző a pödrött végű karikák temetőn belüli aránya, csupán két temetkezésből ismert. A 215. sírból 1 db kerek és 1 db ovális, a 205. sírból pedig 1 db kerek, pödrött végű karika került elő. Mindhárom karika a típus dunántúli jellegzetességeit mutatja: méretük kisebb, illetve végük elkalapált.

Lefelé szélesedő spirálcsüngős karika két sírban volt (123., 135. sír). A drótékszereknek ez a típusa ritkábban már a késő avar kori temetők késői sírjaiban is felbukkan, nagyobb számban azonban csak a Karoling korban található meg. A magyar szállásterületnek főként ÉNy-i és D-i, DK-i részein találhatók, tehát nem váltak elterjedtté. Használatuk kezdete Szőke Béla megállapítása szerint a 10. század közepére, vagy harmadik negyedére tehető,13 s az a 11. század közepén is megfigyelhető volt még.14 15

Fülbevaló biztosan mindössze három sírból ismert, az egyszerű huzalkarikák esetében azonban nem minden esetben állapítható meg egyértelműen, hogy azokat hajkarikaként vagy fülbevalóként viselték-e. Noha antropológiai meghatározás a fülbevalókat tartalmazó sírok közül csupán egyről áll rendelkezésre, mégis az ékszerek alapján valószínűleg a másik kettő is női temetkezés lehetett. A temető vitathatatlanul legszebb leletei a 68. számú női sírból származó, félhold alakú, kacsatalpas lánccsüngős ezüst fülbevalók, melyeken granulált és filigrán díszítés egyaránt megfigyelhető (2. kép). Ez a típus Mesterházy Károly véleménye szerint a tört ezüst leletek körébe sorolható, s átmeneti formát képez a finom, aranyból készült bizánci áruk és az egyszerűbb változatok között. Keltezésüket tekintve ezeket a korábbi típusok közé sorolja, melyek használata a 10. századra tehető.1 ^ Ismert továbbá 1 db szőlőfürtdíszes és 1 db gyöngykoszorúkkal díszített példány.

12 SZŐKE 1962. 87; SZŐKE-VÁNDOR 1987. 54-59.

13 SZŐKE 1962. 41^12.

14 SZŐKE 1994. 270.

15 MESTERHÁZY 2004. 392-393; 396.

383