Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Paja László: Nem szokványos helyzetű embertani leletek vizsgálata. Kecskemét-Galambos I-II. lelőhely
PAJA LÁSZLÓ 4. kép. Az SNR 49 egyén bal falcsontján ovális, a koponyafalat teljesen átszakító surló irányú vágás látható, a sérülés peremén gyógyulás nyomai nem ismerhetők fel (1. vágás). A koponyaalappal párhuzamos, a nyakszirtcsonttól a halántékcsontig hatoló vágás az egyén azonnali halálát okozhatta (2. vágás) 1. A bal falcsont hátsó-középső területén súrló irányú vágás törte át a koponyafal mindhárom rétegét (3. és 4. kép), kitéve a lágy szöveteket (agyburkok, agy) a külső hatásoknak. Az ovális csontseb külső kompakt állományon mért hossza 47 mm, szélessége 38 mm, míg a belső kompakt állománynál mért ezen adatok 24 és 23 mm. Gyógyulás nyomai nem ismerhetők fel, a sérülést éles peremek határolják. A vágási felszín a legtisztább formában a lézió alsóhátsó ívén jelentkezik, a felső íven a szabálytalan lefutás és fogazottság arra utalhat, hogy a penge nem akadálytalanul haladt át a csonton, hanem abból a korábbi - a koponyaalaptól a koponyatető felé mutató - vágásiránytól kissé eltérve oldalirányba ’kiszakadhatott’. Ezt az elképzelést erősítheti az a két sugárirányú repedés is, amely a szabálytalan felső ívből halad a koponyatető irányába. 2. Az első vágási felszínre merőlegesen húzódik a koponyaalapot szinte teljesen kettémetsző vágás, amely a nyakszirtcsonti pikkely alsó részének középvonalától indul ki. A sérülés innen balra folytatódik, a halántékcsont sziklacsonti részén keresztül egészen a járomnyúlvány kiemelkedéséig figyelhető meg. A koponya hátsó területe felől indított vágás vonala egyenes, a lefutás jellege egyetlen erőteljes mozdulatra utal (3-5. kép). 266
