Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Bede Ilona: A ló szerepe a késő avar társadalomban a Kárpát-medencében

A LÓ HELYE A KÉSŐI AVAR TÁRSADALOMBAN A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

változással magyarázta: „A közép avar időszakban (...) az emberi halott mellékletei alapján, a késői időszakban pedig inkább a sírgödör kialakítása alapján lehet a szimbolikus jelenlétre következtetni". A Hernád-völgyben 4 ilyen sírt számolt össze: a zsebesi 374. sír és a sajópetri 313. sír a késő avar kor második félére, a tiszafüredi 186. sír és a Tiszavasvári, Petőfi u. 49.

10. sír pedig a közép avar korra keltezhető.64 Ennek ellenére Trugly Sándor megjegyezte, hogy a hajógyári 129. sírnak a lovasa „valószínűleg ő is az egyik tagja lehetett a legkorábbi belső-, illetve közép-ázsiai betelepülőknek”.1" A 122. sír nem keltezhető, viszont az épített sírkamrája eredeti. A hajógyári kettős falú sírkamrák a közép avar kor második felére, illetve a késő avar kor első fázisára datálhatóak.71 így Makoldi hipotézise a Hemád-völgy területén kívül nem követhető.

A második lótemetkezési forma a jelképes ló, melyeket mindig csak a mellékletek alapján ismerhetünk fel. Mivel ezek csak a Szarvas, Grexa-téglagyári temetőben kerültek elő 2 akna- és 15 fülkesírban, megállapíthatjuk, hogy a jelképes ló nagyon szoros összefüggésben áll a fülkesírokkal.72 Bende L. szerint „a lószerszámmal fülkesírba való temetés gyakorlata tehát a

7. század utolsó harmadában jellemző igazán”. A 8. században még egy ideig tovább él, amíg újra nem teljes lovat temetnek a fülkesír aknájába.

Ez a temetkezési szokás jól ismert a 6. század végére - 7. század elejére tehető germán jellegű sírokból.7’ A Kárpát-medencében a Körös-Tisza-Maros közéről és a körülötte lévő területről ismert legnagyobb számban, illetve Nyírségben, valamint a Dunántúlon is.69 70 71 72 73 74 75 Juhász Irén kronológiai meghatározása szerint a fülkesírok a temetőhasználat első fázisához tartoznak, a 7. század második felére vagy a 8. század elejére tehetők.77 A két aknasíros lószerszámtemetések (147. és 376. sírok) is ugyanabban a korba tartoznak. A legkésőbbi lószerszámos lovas sír az 56. sír: egy másik csoportba, a 7. század vége utáni időkre helyezhető.

Az utolsó lótemetkezési forma a részleges lótemetkezés. E szokás a vizsgált sírok között legkisebb arányban került elő (4%), és mindegyik ember egy sírban található, egy kivételt leszámítva. Az utóbbi a bónumi 221. számú sírgödörben talált egyedül álló lókoponya, amely valószínűleg nem lótemetkezésnek tekinthető.76 A többi részleges lótemetkezés mind az Oros69 MAKOLDI 2008. 136.

70 TRUGLY 2008. 83.

71 TRUGLY 2008. 82. kép alapján.

72 BENDE 2000. 253-254, 18. kép.

73 BALOGH 2009. 18-19.

74 BENDE 2000. 18. kép.

75 JUHÁSZ 2004. 96.

76 A temető publikációjában Juhász Irén a „Reiterbestattungen, Pferdegräber“ listába sorolja, de a 2000-ben megjelent cikkében már nem. A sírgödör nem jelenik a temető térképen (JUHÁSZ 1995a. 42; JUHÁSZ 2000. 73-74.)

213