Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Bede Ilona: A ló szerepe a késő avar társadalomban a Kárpát-medencében
BEDE ILONA A leggyakoribb pozíció 48%-kaL amikor a ló az ember bal oldalán van. A többi pozíció közül négy változatot emelek ki, amelyek egymást fedik: a ló az ember jobb oldalán, a lábainál, a fejénél, vagy az ember fölött van (9. ábra 2). Tiszafüreden például három változat dominál. Ezek közül az egyik a két másiknak egy változata lehet: a ló az ember lábainál van, vagy a jobb oldalán temették el, de viszonylag sok esetben haránt irányban, az ember jobb oldalán és lábai mellett. Ezek a változatok az összes vizsgált sír 37%-át képviselik. Néhány esetben a lovat az ember fejénél vagy feje mellett temették el. Amikor a lovat a fülke szájába helyezték, az a két utóbbi pozíciónak egy változata lehet. Ez a három utóbbi változat az összes vizsgált sír 6%-át képviseli. Ezenkívül az ember lábaihoz vagy a lábai fölé helyeznek lótemetkezést. A részleges lovak legtöbb esetben az ember lábai fölött helyezkednek el. Mivel a lovak kétharmada ellentétes tájolásban fekszik, elképzelhető, hogy ugyanazt a szándékot értelmezhetünk e szokás alatt. Az egyéb lóelhelyezkedések között találhatók a meghatározatlanok, illetve van még egy eset, amikor a ló „az ember alatt” egy szimbolikus sírban van (Tiszafüred 186. sírja). Kapcsolat nélküliek a magányos lósírok, akiknél a régészek nem találtak tulajdonost (pl. bónumi 132. sír56). Méretkülönbségek ló- és lovas sírok között A magányos lósírokat általában kevésbé mélyen temették el (10. ábra). A férfiakat és a nőket mélyebben temették (p = 200 cm), mint a gyerekeket (p = 170 cm), és általában mélyebben temették a gyerekeket, mint a lovakat (p = 132 cm). Hasonlót figyeltem meg sírok hosz- szánál is. Az ember és a ló elkülönítése a sírban vagy a „temetési terében” Több esetben, a temetést végzők elkülönítették a lovat az embertől. Ezt többféle módon érték el: külön sírgödörbe temették őket, választó falat tettek az egyén és a ló közé, vagy sírkamrával, esetleg koporsóval különítették el. Ilyen fizikai elkülönítés 96 sírnál fordult elő, 107 sírnál pedig a ló és az ember azonos temetkezési térben feküdt (11. ábra). Ebben az esetben, 50-50% a kétféle temetkezési rítus. Temetőnként mindig az egyik szokás dominál. A Kassa- zsebesi az egyedüli, ahol nem mindkettő, hanem csak az egyik, az azonos térben való temetés jelent meg. A Komárom-haj ógyári temetőben 7 sír kivételével mind azonos térbe temették az 56 JUHÁSZ 2000. 73. 206
