Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Bajkai Rozália: Egy késő avar kori település kutatási lehetőségei az Alföld északi peremén. Hajdúnánás-Mácsi-dűlő
BAJKAI ROZALIA A horizontok évszázadhoz kötése nagyvonalakban a 8. és 9. századot jelenti, ennél pontosabb, évszázadon belüli keltezés egyelőre nem lehetséges a telepkerámián belül. A 9. századi periódust részben párhuzamok alapján, részben a település belső fejlődésének figyelembevételével sikerült meghatározni. A megye területén feltárt nagykiterjedésü, még feldolgozás alatt álló települések (Debrecen-Bordástanya, Berettyóújfalu-Nagy-Bócs-dűlő, Ebes-Zsong- völgy)12 kerámiaanyagával mutat egyértelmű rokonságot a hajdúnánási leletanyag, továbbá Mesterházy Károly hajdú-bihari terepbejárásai során gyűjtött kerámiákkal,13 de a Nyírség területe felé is egyértelmű kapcsolatokkal bír.14 15 16 A keltezésben az Ártánd-Kapitány-dülői késő avar kori temető sírkerámiái játszottak fontos szerepet: a rövid, vízszintesen kihajló, belső peremdíszes fazekak jó párhuzamai a hajdúnánási daraboknak.11' Fontos hangsúlyozni, hogy a fentebb felsorolt jellemzőket önmagukban nem szerencsés korhatározónak tekinteni, sem az égetési technika, sem a vízszintes vonalköteg dísz, de a girland motívum sem jelent automatikusan 9. századi keltezést.1'1 Csakis kombinációban érdemes és kell ezeket vizsgálni. A település horizontális stratigráfíai elemzése alapján a megtelepedési folyamat a lelőhely K-i végében kezdődött, majd Ny felé terjeszkedett, de a kezdeti területek is végig használatban voltak. Véleményem szerint egy viszonylag hosszú ideig egy helyben lakott közösségről beszélhetünk, akik házaikat többször is megújították (szuperpozíciók, egymáshoz nagyon közeli házak). Mivel azonban a kerámiaanyag emellett egységességet mutat, túlságosan hosszú időre sem húzhatjuk szét a település életét. A 8. század második felében vagy végén ideköltözött népességről beszélhetünk (ezt bizonyítja a korainak tartható és csupán néhány házra koncent12 A lelőhelyek anyagának megtekintéséért Szilágyi Krisztián Antalnak tartozom köszönettel. 13 Mesterházy Károly Hajdú-Bihar megye 9-13. századi településtörténetének megrajzolásához gyűjtötte össze a megye azonos korú leletanyagát, azonban sokszor pontosabb kormegjelölés nélkül közli a kerámiákat. Anyaggyűjtése mindenképpen példaértékű (MESTERHÁZY 1973.). 14 A Nyíregyháza-Rozsrétszőlő-Szelkó-dülő 148/B lelőhely 113. objektumából (ház) a hajdúnánási rövid, vízszintesen kihajló peremű, belső peremdíszes; nyakban megtörő, gömbös testű, girland motívummal díszített fazekakhoz hasonló peremtöredék és kiegészíthető edény került elő. A még feldolgozás alatt álló szakdolgozati anyagának megtekintéséért és a kapcsolódó dokumentációért Takács Melindának tartozom köszönettel. A Nyíregyháza-Polyákbokor-Bogártanya M3 11. lelőhely késő avar kori településrészletén szintén hasonló formai-technológiai-díszítésbeli jellegzetességeket tükröző kerámia került elő. A Nyíregyháza-Mandabokor M3 23. lelőhely késő avar kori objektumaiban lassúkorongolt, esetenként belső peremdíszes, bekarcolt vízszintes vonal- és hullámvonalkötegekkel díszített kerámiaanyag került elő. Utóbbi két lelőhely anyagának megtekintéséért dr. Istvánovits Eszternek tartozom hálás köszönettel. 15 KRALOVÁNSZKY 1996. 27. kép, 94; 27. kép, 102; 27. kép, 107; 28. kép, 131; 28. kép, 113; 29. kép, 153; 37. kép, X-9. A legújabb elemzések alapján az ártándi sírkerámia keltezése a 8. század utolsó harmadától a 9. század utolsó harmadáig tartó időszakra pontosítható. A temetőt feldolgozó Szilágyi Krisztián Antalnak az információt és a dokumentáció megtekintését ezúton is hálásan köszönöm. 16 Herold Hajnalka a lassúkorongolt oxidált égetésü kerámiát a 9. század végén - 10. század elején megjelenő újításnak tekinti (HEROLD 2006. 71.), addig szabályozatlan égetési körülmények között (vegyes égetés) játszódott le az edények kiégetése. Sokszor azonban nem lehet egyértelműen eldönteni egy kerámiatöredék esetén, hogy szándékos, vagy csak véletlen redukcióról, ill. oxidációról van-e szó - mint telepünkön is. A vízszintes vonalköteg dominanciáját szintén hagyományosan kései (értsd 9. századi) jellemzőnek tartják (TAKÁCS-VADAY 2004. 4L), itt azonban vigyázni kell a kisebb oldaltöredékeken megjelenő díszítéssel, hiszen ebből nem tudjuk rekonstruálni az edény teljes díszítésrendszerét. A girland motívum egy több korszakon átívelő díszítésmód, mára neolitikumban is megjelenik, így önmagában korhatározásra alkalmatlan. 14
