Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Az alvidéki táborban - Nagybecskereken

kor a nagy éjszakában eldördült a három vészlövés. Azonnal ott termettek hát a Rózsa katonái a piaczon, ahol nagy volt a zavarodás, mert a tíz munícziós kocsival megszökött az a főhadnagy, akinek az őrizetére bízták a kocsikat — aki azelőtt német katona volt és most áruláson törte a fejét, mert mint kiderült, azért hajtatott el a tíz kocsi muníczióval, mert azokat be akarta csempészni a németeknek Temesvárra.

Nosza lóra kapott Rózsa Sándor meg a legénysége. Es utána az áruló fihadnagynak, akit a harmadik falu mellett Rózsa Sándor ért el előbb. A tiszt látván, hogy felfedeztetett, kardot rántott. Rózsa Sándor töltött pisztollyal, karabéllyal fel volt fegyverkezve, de ezekhez a fegyvereihez nem nyúlt a betyár, hanem a nyeregkápa mellől veszedelmes fogású furkós botját vette elő, mondván:

— No most agyonlőhetnénk, de nem bántalak, majd elbánok én veled így furkós bottal is.

Es hiába parírozott a német, mert Rózsa Sándor a rettenetes furkós- botjával menten lefegyverezte és leütötte a nyeregből. A munícziós kocsikkal aztán visszafordult Rózsa Sándor, aki maga előtt hajtotta az áruló fi- hadnagyot, kiből hogy mi lett, azt nem tudta meg soha Viski János. ”172

A térség földrajzában némiképp járatos olvasónak rögtön szembetűnhet, hogy a mondái elemekkel gazdagon kiszínezett történet elbeszélésébe logikai „bukfenc” is belekerült. Módos helységet ugyanis nem ejthettek útba a Szegedről Nagybecskerek felé vonuló betyárok, így az eseményeknek vagy egy másik településnél vagy pedig — és ez tűnik valószínűbbnek — később kellett megtörténniük. Véleményünk szerint az esemény a szabadcsapat becskereki tartózkodása során játszódott le.

Mint fentebb már jeleztük, a napisajtóban egy másik esemény is fennmaradt, melyben egy szegedi híradás arról számolt be, hogy Rózsa komoly szolgálatot tett a honvédségnek. A Budapesti Divatlap noAz alvidéki táborban