Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Rózsa Sándor Szegeden - A csapat toborzása és felszerelése
de két nap múlva ismét hadnagyi fokozat szerepel a neve után. Mivel a huszárezred parancsnokai által írt későbbi iratok is következetesen hadnagynak címezték, nagyon szembetűnő, hogy Szerencsey a saját feljebbvalói előtt folyamatosan a régi rangját használta, a szegedi polgármesternek adott elismervényén viszont rögtön főhadnagyként jelenik meg. Úgy tűnik, hogy Szerencseyt Kossuth külön is fogadhatta Pesten, és személyesen adott parancsot számára, hogy menjen le az alvidéki táborba, és vegye át a Rózsa-féle szabadcsapat parancsnokságát. Minderről hivatalos utasítást kellett kapnia, s az lehetett az „elnök rendelet”, amit talán október 15-én állíthattak ki. Mivel később maga Kossuth is főhadnagynak nevezi, elképzelhető, hogy akár szóbeli ígéretet is kaphatott az előléptetéséről, de hivatalos végzés erről egészen biztosan nem született. Az tény, hogy még október 21-én is Pesten volt, amikor viszont már meg kellett volna jelennie Szegeden. Későbbi forrásokból kiderül, hogy Kupa Hümér őrnagy sem adott engedélyt az alhadnagy távozására, így valószínű, hogy feljebbvalója tudta nélkül, vagy annak tiltása ellenére hagyta el állomáshelyét. Mindezek alapján valószínűnek tartjuk azt is, hogy maga Szerencsey október 22-e előtt talán nem is volt együtt Rózsáékkal, helyette legfeljebb Lukácsy őrmester vehetett részt a csapat szervezésében. Rózsa és emberei viszont Bánhídy Imrét szerették volna megnyerni kapitányuknak, s tudjuk, hogy erre már maga a betyárvezér is felkérte, amikor nála járt az amnesztiáért. Akkor Bánhídy nem vállalta el a megbízatást, most viszont magasabb helyről érkezett hozzá a felkérés. Bánhídy szerint ugyanis a két szegedi kormánybiztos, Egressy és Rengey már egyenesen Kossuth Lajos kérését tolmácsolták felé, s addig járkáltak a „nyakára” a város kocsiján, míg végül elvállalta a csapat kapitányságát.
