Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Kossuth kegyelemlevele - Rózsa Sándor a címlapon

könyvtár számára. Ha tudjuk, hogy a ponyvafüzet legkésőbb október 7-én már az utcán volt, akkor egyértelmű, hogy a szerző és a kiadó még az október 3-i amnesztia előtt kezdett a munkához. Egy vers megírása és kiszedése több napba telt, ha pedig elfogadjuk, hogy a német változat is ekkor jelent meg, akkor a fordítás és annak kiszedése további időt igényelt.

A már többször idézett Farkass János szegedi főkapitány 1858- ban készült visszaemlékezése szerint az amnesztiát először Szegváron, majd Hódmezővásárhelyen hirdették ki, ez utóbbi helyen még „verseket is nyomattak és osztogattak”, s csak azt követően került sor a „megkegyelmezés” szegedi kihirdetésére.110 Az állítólag Hódmezővásárhelyen nyomtatott és osztogatott versek kapcsán az olvasónak akaratlanul is a Putnoki-féle füzet jut eszébe, a valóságban viszont egészen más a helyzet. Bár az sem zárható ki teljesen, hogy a frissen megjelent kiadvány akár napokon belül lekerült Csongrád megyébe, az Edvi Illés Károlynál említett vers valójában egy röpirat formában készült másik kiadvánnyal azonos. Azt viszont nem Vásárhelyen, hanem Szegeden nyomtatták a nagy múltú Grünn nyomdában. A nyomda akkori tulajdonosa és vezetője, Grünn János teljesen a forradalom és szabadságharc szolgálatába állította nyomdáját, többek között ingyen nyomtatott hazafias jellegű falragaszokat és röpiratokat is. Ezek egyike volt az ismeretlen szerző által írt, és csak „N. N. ” monogrammal szignált, összesen 21 strófából álló Rúzsa Sándor című vers, amit hat krajcárért árusítottak (I. kép).

A versben a haza sorsán búsuló betyár kegyelemkérő levelet ad be a szegedi tanácsnak, s felajánlja, hogy cserébe hajlandó szembeszállni az ellenséggel - Jellacicot pl. „karikás”-ra fűzi —, kérése azonban nem talál megértő fülekre. Ha betért az ismerős szege Kossuth kegyelemlevele