Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Előzmények - Kossuth alföldi toborzóútja és az amnesztia megadása
Kossuth titkára, Vörös Antal 1860-ban papírra vetett visszaemlékezése szerint — amelyben „Rózsa Sándor megkegyelmezt[ex\ésének (!) rövid története” címmel külön fejezetet szentelt a betyárvezérnek - 1848 szeptemberében, amikor Kossuth országos népfelkelési biztosként a népfelkelés terén működött, egy Hunyadi-csapatbeli százados jelent meg nála. A százados elmondta, Rózsa Sándor küldte azzal az ajánlattal, hogy bűnbocsánat ellenében kész haladék nélkül 150 lovast kiállítani a magyar tábor részére. A titkár szerint Kossuth ekkor csak annyit válaszolt, hogy most még nem nyilatkozhat ebben az ügyben, és arra utasította látogatóját, hogy Rózsával alaposan beszéljen meg mindent, majd útja során ismét keresse fel.53 A találkozóra egyértelműen Kossuth alföldi toborzóútján került sor, amikor több alkalma nyílt találkozni az éppen alakuló Hunyadilovasokkal. Fentebb láttuk, hogy már az első nap Nagykőrösön volt, ahová este érkezett meg kitörő lelkesedés közepette. Érkezése után rögtön szólt az ünneplő tömeghez, az éjszakai községi ülésen pedig a népfelkelés szervezésével kapcsolatban intézkedett. Másnap kora reggel a városháza udvarán nagy sikerű lelkesítő beszédet tartott a hallgatóságnak.54 Sajnos, Kossuth ezen - számunkra különösen fontos - állomásáról keveset tudunk, a másnapi kecskeméti tartózkodásakor viszont bizonyíthatóan szó esett a Hunyadi-huszárokról. Kossuth érkezésekor ugyanis a városban tartózkodott a Császár-huszárezred mintegy 300 főnyi legénysége, akik kérték, hogy vigye őket a Hunyadi-lovasokhoz. Ezért Kossuth még 25-én meghagyta Kutassy Ignác hadnagynak, hogy a parancsnoksága alatti huszárok közül az önként jelentkezőket engedje át Nagykőrösre.55 Szeptember 30-án pedig Kecskemétről írt Villám Gyula kapitánynak három további Ferdinánd-huszár befogadásáról.56 Logikusnak tűnik tehát, ha a huszárszázados ajánlatát Kossuth nagykőrösi tartózkodása idejére tesszük. Bánhídy Imre pusz-
