Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Okmánytár

Okmánytár

férfias elhatározottság lelke ül. - Ö keveset beszél, de annál többet tesz; - hiú dicsvágy nem gyötri őt, - dicsekedés, kérkedés nem sajátja, mint szokott lenni a haszontalan szájhősöknek. Mértékletes, józan élete a legszigorúbb erkölcsbírónak is példányul szolgálhat; részegen soha nem lehet őt látni, sőt e gyöngeséget annyira gyűlöli, kivált társaiban, hogy nem régiben is egyik czimboráját főbelövéssel fenyegeté, ha még egyszer leissza magát és garázdálkodik. - Hivalkodást, nagyravágyást nem ismer, - mit az is tanúsít, hogy bár most csapatjának úgyszólván hadvezére, századosa, egyszerű betyáros köntösét czifra fényes egyenruhával nem cserélte föl. - Hősies bátorsága, fegyverforgatási ügyessége; s elszánt vitézsége páratlan. - Midőn a harcz tüzében van, lova kantárát szabadon bocsátja, s lába nyomásaival igazgatja azt, míg két keze bámulatos gyorsasággal forgatja a fegyvert, jobbja karddal vagy fokossal, bal keze pisztollyal dolgozván. Neki a harczolás könnyű játék, valósi mulatság. — A gulyák és nyájak elhajtásában is csodálandó ügyességgel bír. Hogy ne! Hisz sok éven át ez volt főmestersége. Ha akkor, midőn a marhát hajtja, sasszemeivel eleséget pillant meg háta mögött, embereivel hirtelen megfordul, szétveri üldözőit, s ismét villámgyorsasággal jelenik meg elfoglalt jószága körül. — Rózsa Sándor hősies bátorsága nemes szív s magyar nagylelkűséggel párosul. Ennek bizonyságait adá a lagerdorfi ütközetben, hol több kegyelemért esdő rácznak életet ajándékozott, s a siránkozó asszonyoknak halál helyett pénzt osztogatott. — Gyönyörű egy jellem, fölséges egyéniség, minőt csak magyar anya szülhetett, minő csak a romlatlan erkölcsű magyar nép köréből válhatott ki. Arabia sivatagjai sem hordanak keblükön vitézebb s nemesebb szívű lovagot. És a puszták ezen dicső fiát, ki most a haza szabadságáért oroszlány módjára harczol, zsiványnak keresztelé a bitang előítélet. Hát ugyan nem nagyobb zsiványok-é nálánál azon tekintetes bírák, nagyságos királyi tanácsosok, ministerek s a felséges királyok, kik nyíltan és titkon egyaránt lopják, rabolják, nyúzzák, gyilkolják a szegény népeket!! - Bizony mondom nektek, a mi vad Rózsánknak tövisei sem lehetnek ezek a szelíd képű farizausok, ezek az alávaló zsebmetszők és néphóhérok! — Azért hát tisztelet becsület a puszták magyar fiának; ha mindjárt zsiványnak csúfolta is őt a rossz világ.