Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Rózsa Sándor és szabadcsapata az 1849. évi harcokban? - Legenda és valóság

ve, Vetter Antal tábornok parancsnoksága alatt Kecskemét felé vonultak. Eközben a Szolnokról odavonult, és Budapest, valamint a Bácska felől jelentősen megszaporodott osztrák sereg előlük Cegléden keresztül Gyöngyös felé húzódott. Krasznay leírása szerint a velük levő „Rózsa Sdndor-féle portyász csapat Nagykőrös felől az ellenségtől lefoglalt lovakkal és podgyász szekerekkel térvén vissza, alaposan kifürkészett”, végül mindenki visszaindult Cibakháza felé, ahová estére érkeztek meg.502

Bár a harmadik forrásunk nem a szolnoki és cibakházi eseményekhez köthető, időben és földrajzi szempontból mindenképpen ide kapcsolódik. Március 13-án ugyanis Mátray Gábor, az Országos Széchényi Könyvtár őre a következőt jegyezte fel a naplójába: „Beszélik, hogy múlt éjjel Soroksáron Rózsa Sándor csapatjából 40 ember jó kedvvel dőzsölt, és a Pestre szénát hozó soroksáriakat feltartóztatván, a szénát behozni nem engedték”.503

Egyértelműen a szolnoki csata története köszön vissza abban a népmondában, amelyet a városhoz viszonylag közel fekvő Körösparti községben, Öcsödön jegyeztek fel: „Az öcsödiek Szolnoknál háborúztak az orosszal. Abban a harcban betyárok is voltak. Karikásuk volt. Öcsödön által mentek Szolnoknak. Olyan volt az ostoruk, hogy ha kivágták, kinyúlt, majdnem, mint a gumi, és kaszabolta az ellenséget. Elő ember nem állhatott meg a betyárokkal szemben. Ha megvágta a kutyát, leborotválta a szőrit. Valami háromélű vas volt a vévén. Rózsa Sándor bandája verte szét az ellenséget. Behajtotta a Tiszába.”™

A mondában ugyan az oroszok szerepelnek ellenségként, a térség korabeli történetének ismeretében kizárólag a szolnoki csata jöhet szóba. A történet szerint a Tiszánál lejátszódott eseménynél az öcsödiek is jelen voltak, Rózsa Sándor ostoros csapata pedig (korábban)