Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
A szabadcsapat legénysége - A Rózsa-lovasok
A fentieket a korabeli források is alátámasztják. 1852 nyarán Kondás Péter, Hódi Ferenc és több más szegedi gazda a városhoz folyamodott a szolgálatukban álló pásztorok nyeregtarthatási engedélye miatt. Egytől egyig olyan személyeket neveztek meg, akik részben bizonyíthatóan tagjai voltak Rózsa szabadcsapatának, illetve a későbbi években rovott múltú vagy gyanús személyekként, tényleges betyárokként fordulnak elő a forrásokban. Rúzsa Jakab kereseti és Hudoba József tobányi csordások, Szekeres Daru István bilistói, Engi István kereseti és Veszelka Imre feketehalmi gulyások, Szekeres György kiscsordapásztor, valamint Szekeres János pásztor érdekében akkor könyörögtek saját jótállásuk mellett a szegedi gazdák, amikor azoknak már régen meggyűlt a bajuk a törvénnyel. A városi bíróság a kérést az egykori városi főkapitánynak, Farkass János tanácsosnak adta ki véleményezésre.351 Néhány évvel később még szigorúbb intézkedésekkel léptek fel a betyárkodás ellen. Legalábbis ezt igazolja az 1855-ben Szeged városához beadott folyamodvány, melyben Imre Antal, Bába Ferenc, Sávai József felsővárosi gazdák, több társukkal együtt azért könyörögtek, hogy a felsővárosi baromnál addig szolgálatukban álló Szekeres János és Veszelka Imre gulyások, Veszelka Antal csikós, valamint Bódi József, Szekeres György és Sutka Pál csordások továbbra is náluk maradhassanak. Csányi Ferenc, Szűcs József, Dobó Imre és más mezei gazdák ez idő tájt azért esedeztek a városnál, hogy a már pásztoruknak felfogadott Rúzsa Istvánt hagyják meg állásában. Mindkét esetben az egykori keménykezű városi főkapitányt, Farkass János tanácsost bízták meg a folyamodványok véleményezésével.352 A felsorolt nevek nem ismeretlenek: öten a Rózsa-lovasok névsorában is szerepelnek, mind a heten pedig ismert szegedi betyárok voltak (XVI. kép). /i?J
