Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
A szabadcsapat legénysége - A Rózsa-lovasok
Jellemző, hogy a különböző kihallgatások során többen a szabadságharc időszakát jelölték meg a Rózsával való megismerkedésük kezdetéül. Egy Szűts Borús János nevű 32 éves szegedi marhakereskedő - aki már korábban is felajánlotta a hatóságoknak, hogy „ha valami olyat” vesz észre, „amit nékiek tudni szükséges”, jelentést tesz róla - egy 1856. április 3-án rögzített vallomásában a következőt mondta: „igen is ösmerem, a’forradalom alatt többször láttam ötét, és akkor ös- mertem meg”?AA Véleményünk szerint a későbbi kiterjedt ismeretségét Rózsa a forradalom alatt, pontosabban a délvidéki táborozás során szerezte. Az 1849-1857 között vele kapcsolatot tartó tanyasi gazdák, pásztorok s a vele egy úton járó betyárok meghatározó része vagy a szabadcsapat tagjaként, vagy szegedi, illetve Szeged környéki nemzetőrként jutott közelebbi vagy távolabbi ismeretségbe az ország méltán leghíresebb betyárjával. A Rózsa-lovasok kapcsán igyekeztünk a lehető legtöbb korabeli összeírást átnézni, ugyanez vonatkozik a szabadságharc bukása után, 1849—1850 fordulóján készült honvédnévsorokra is. Ennek ellenére sem Békés, Csanád, Csongrád és Pest megyék, sem Szeged városa, sem pedig a Kiskun Kerület vonatkozó állagaiban nem bukkant fel olyan honvéd vagy gerilla, aki Rózsa Sándor rövid életű csapatát nevezte volna meg alakulatának. Amennyiben tehát az alig hat hétig tartó táborozást követően az illető „ostoros” visszatért mesterségéhez, akkor a későbbiek során talán nem is zaklatták, ha pedig tovább szolgált vagy később beállt valamelyik alakulatba, akkor az összeírásnál azt vették figyelembe. A jóval később létrejött honvédegyletek kimutatásaiban sem találkozunk egykori gerillákkal. Ezért meglepő, hogy éppen egy viszonylag távol eső településen, a Nóg- rád megyei Horpácson a volt honvédek között szerepel egy állító
