Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

A szabadcsapat legénysége - A Rózsa-lovasok

arra gondolhatunk, hogy téves következtetést vontak le Ballangó vallomásából, hiszen ő is csak annyit ismert el, hogy valóban egy időben tartózkodtak Rózsával Versecen. A betyárcsapat egyébként sem tartozott a nemzetőrség kötelékéhez. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy számos bizonyíték áll rendelkezésünkre a két betyár későbbi kapcsolatáról: elegendő a Bodó Katalin és a Ballangó ügyében többször meghallgatott szegedi Tézsla Mihály vallomásaira, netán Bobalich Péter nyugalmazott cs. kir. határőr százados jelentéseire utalnunk. Ballangó viszont következetesen tagadta, hogy a későbbiek folyamán is ismerte volna Rózsát.

Érdemes említést tennünk egy másik személyről, a szegedi Katona Pálról, aki feleségével együtt arról vált ismertté a szakirodalomban, hogy az ő tanyájukon fogták el Rózsa Sándort 1857. május 7-én. Rózsa vallomása szerint ugyan már a szabadságharc előtt is jól ismerte Katona anyját, de a fiával csak a forradalom idején találkozott, akkor viszont össze is barátkoztak, mivel Katona is a szegedi őrseregnél szolgált. (Erre Nagybecskereken vagy Versecen kerülhetett sor.) A forradalom után viszont Katona tanyájának rendszeres látogatója lett, mivel Rózsa felesége is a szomszéd kis tanyában lakott. A visszaemlékezés szerint valóban jó barátok voltak, Rózsa megbízott Katonában, akinél igazán otthon érezte magát. Katona ezért nem is szerepel a Rózsa által felsorolt egykori csapattagok között, igaz, a szegedi tanyásgazda nem vett részt a betyárok fegyveres támadásaiban, ellentétben Ballangó Pataki Mihállyal.

Ezzel szemben a betyárvezér egyik legközelebbi cimborájának nyilvántartott, és a csapat tagjai között is megnevezett Veszelka Imre is azt vallotta 1858. június 12-én Szegeden, hogy Rózsát látta ugyan a forradalom alatt, de vele semmilyen ismeretségben nem volt, és azóta sem látta. Holott kihallgatása idején is azért tartóztatták le,