Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Rózsa Sándor sorsa a végső amnesztia kézhez vétele után

A későbbiek folyamán Rózsa a mórahalmi kapitánysághoz tartozó dobói méneshez szegődött csikósnak Szeged-Alsóvárosban, József naptól pedig (március 19.) a Csorvai kapitányság területén élt Tary Pál tanyáján, ahol nyolc hónapig maradt.321 Ekkor már a családja is vele volt. A betyár kedvese Bodó (más néven Selymes) Katalin Tápén született 1822 körül (1853-ban 31 éves volt), apja Bodó (Selymes) István, anyja Koszó Ágnes. Mindketten tápéi lakosok voltak, akik a Szegedhez tartozó Vetyeháton szolgáltak pásztorként, de 1853-ban már egyikük sem élt. Lányuk éveken át szolgált báró Ger- liczy Vincénél Deszken, ott is nőtt fel.322 A források magas termetű, kellemes arcú nőnek írják le, aki folyékonyan beszélt németül.323 Rózsa Sándorral két közös gyermekük született. Az idősebbik fiuk, György Szőregen született, 1853-ban már tíz; a kisebbik, Sándor pedig négy esztendős volt, és Szeged-Felsővárosban látta meg a napvilágot. Egy másik forrás szerint a kisebbik fiú keresztlevele 1848. március 4-ről szólt.324

Az asszony elbeszélése szerint még zajlott a szabadságharc, amikor a hazafias viselkedéséről híres Nyáry Ferenc rókusi plébános a már többször említett Tóth József, valamint egy Fodor nevezetű honvédtiszt jelenlétében összeadta őket a rókusi plébánián.325 Ez utóbbi személy kilétét nehéz megállapítani. Szeged szabadságharc alatti történetében elég sok Fodor vezetéknevű személy fordult elő, majdnem mind a város lakosa volt, de egy-két kivétellel csak közvitézként, köznemzetőrként találkozunk velük. Tiszti rangot viselt Fodor Ferencvárosi képviselő, aki 1848 október-novemberében Törökbecsén állomásozott,326 de közelebb járunk az igazsághoz, ha arra a Fodor József nevű férfire gondolunk, aki a szegedi várba ideiglenesen kinevezett tisztként a rác és (a horvátokon kívül) egyéb hadifoglyok felügyeletét látta el.327

Rózsa Sándor sorsa a végső amnesztia kézhez vétele után