Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Újra itthn - Egressy Gábor és a szegedi szabadcsapat
Egressy Gábor és a szegedi szabadcsapat Bár a csapat hivatalosan is feloszlott, fegyvereiket pedig leadták, Rózsa Sándor katonai szolgálatára a továbbiakban is volt igény. December közepe táján a zsombolyai honvédtáborban szolgáló szegedi nemzetőrség felváltása körüli nehézségek miatt merült fel ismét a neve. Szeged városa ugyanis számos okot felsorolva szerette volna elérni, hogy ne kelljen újabb egységet Zsombolyára küldenie, Kossuth viszont hajthatatlan volt. Mivel Zsombolyán folyamatosan szükség volt állandó katonaságra, Kecskemétről és Nagykőrösről pedig nem küldhették erősítést, továbbra is a szegedieknek kellett gondoskodniuk az utánpótlásról. Egyébként Zsombolya Szegednek is fedezetül szolgál, s ez ok arra, hogy a város ismert hazafiúi buzgalma szerint váltsa fel az ott tartózkodó 600 nemzetőrt.295 Kossuth ekkor még nem tudta, hogy a szegediek pár nappal korábban mégis beadták a derekukat a zsombolyai tábor támogatására kért lovas segítség lekül- dése ügyében. A város a december 17-i közgyűlésen döntött arról - úgy tűnik, Egressy Gábor sürgetésére 296 -, hogy Joó József századost indítják el lovasaival a legközelebbi pénteken, a századost pedig utasították, csütörtökig állítsa össze a századát. Ám az is szóba került a közgyűlésen, hogy „többnyire Rózsa Sándor csapatjával együtt itthon” időzik, holott a felsőbb helyen elnyert közbocsánatért korábban a szolgálatát ajánlotta fel a hazának. Ezért a közgyűlés úgy határozott, hogy ebben az ügyben az OHB-hoz is írni fognak a kellő intézkedések megtétele végett.297 A szegedieknek nem lehetett tudomása arról, hogy Rózsa időközben végleges amnesztiában részesült
