Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Újra itthn - Rózsa Sándor és a szegedi szabadcsapat szervezése

Rákótzy ugyanis november 29-én, Versecről segélykérő levéllel kereste fel Szeged város tanácsát. Emlékeztette őket, hogy Dáni Ferenc tanácsos a város nevében már korábban ígéretet tett neki, hogy Szegedről embereket küld a mozgó csapatába. Emellett arra kérte a tanácsot, hogy szólítsa fel Rózsa Sándor is, mielőbb siessen „ ősz- ve húzni” az embereit, és csatlakozzon hozzá. Rákótzy utasítása szerint Rózsáéknak Nagybecskerekre, onnan pedig Versecre kell menniük. Ha Rákótzy esetleg nem lenne ott, a városban tudni fogják a tartózkodási helyét.287

Az őrnagy levele december 3-án érkezett meg, melyet másnap a tanácsülés Farkass János főkapitánynak adott át, hogy a benne foglaltak közlése mellett szólítsa fel Rózsa Sándort a táborba menetelre. A városi tanács még aznap megírt válaszában tájékoztatták Rákótzyt, hogy egy század nemzetőrt néhány nappal korábban útnak indítottak az alvidéki tábor felé, „Rúzsa Sándor”-t pedig főkapitányuk által rögtön felszólították, hogy alárendezett legénységét tüstént összeszedve a kitűzött helyre sietni iparkodjon. A választ a polgármester helybenhagyása után december 8-án adták postára.288

Nyilvánvaló, hogy a főkapitány mindent megtett a rábízott parancs végrehajtása érdekében, ám - akárcsak Rózsa Sándor amnesztiájának szegedi kihirdetése esetében — egyetlen ezzel kapcsolatos forrás sem áll rendelkezésünkre. így nem tudhatjuk azt sem, hogy Farkassnak sikerült-e elérnie a betyárvezért? Annyi azonban biztos, hogy Rózsa sem ekkor, sem később nem csatlakozott a torontáli nemzetőrséghez, és elképzelhető, hogy ekkor már a Bánhídy Imre kapitány és Tóth Jóska társaságában tervezett fővárosi út, továbbá a Kossuth Lajossal való személyes találkozó foglalkoztatta.