Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Bevezető

szerepére vonatkozó néphagyományok ismertetésének jelentős részét elhagytuk, és az irodalmi vonatkozásokat is lerövidítettük. Rózsáról még 1848 októberében megjelent két verses kiadvány, 1849 májusában pedig Arany János adott ki egy költeményt a betyárvezér elképzelt vagy hallott katonai kalandjairól. Mindhárom műnek van modern, bőséges jegyzetapparátussal ellátott kiadása, ezért ezek újabb közzétételétől is el kellett tekintenünk. Emellett több, jelen munkánkhoz szorosan kapcsolódó téma is csak rövid említésként jelenhet meg, így pl. a börtönökből való katonatoborzás, mely azért jelentős a témánk szempontjából, mert a szabadságharc bukása utáni években virágzó dél-alföldi betyárvilág számos jeles alakja ezek, a börtönbe többnyire vissza nem tért egykori honvédek közül származott. Emellett több olyan férfiúról is tudomásunk van, akik 1848 előtt Rózsa Sándor társai közé tartoztak: pl. a szabadkai Elarkai Gyurka, a szegedi Világos Motoj Pál. Ugyancsak izgalmas az egyes, pásztoreszközökkel (is) felszerelt, részben betyárokból és rabokból felállított lovas szabad- csapatok története, mint a Gázsy Imre mezőpeterdi birtokos vezette „Bihari szabad lovag csapat”, a kiskunsági néprajzi gyűjtésekben és helytörténeti művekben gyakran emlegetett „Kiskun szabad lovas csapat” vagy a dél-dunántúli „ostorosok” alakulatai. Ezeket önálló kiadványok keretein belül mutatjuk majd be részletesen.

Munkánkban kiemelten fontosnak tartjuk a Nagykőrös központtal toborzott Hunyadi-szabadcsapat, majd az abból megszervezett 13. (Hunyadi-) huszárezred történetét, mivel a Rózsa-féle lovascsapat létrejöttében két hunyadis tiszt és altiszt is kulcsszerepet játszott. S a karikás ostorokkal és fokosokkal ellátott huszároknak jelentős szerepe volt Rózsa Sándor és emberei hírnevének, az „ostoros huszárok” tetteinek még a szabadságharc ideje alatt az egész ország területén való elterjedésében.