Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Az alvidéki táborban - A szabadcsapat Versecre érkezése
Soha még ilyen furcsa parasztokat nem láttak. Volt köztük bikanyakú, fiatal vasgyúró, volt javakorabeli férfi és volt tiszteletre méltó öreg is, aki varkocsban viselte a haját a halántéka fölött, a lovát azonban mind pompásan ülte, a nézése mindnyájának bátor, a tartása meg úri volt. A csapat élén egy igen jóképű atyafiporoszkált. A patika előtt megállította szép sárgáját, tisztességtudó an megbillentette kalapját, és megkérdezte, hogy hol van Damjanits alezredes kvártélya ...A híres haramiavezér volt, aki engedelmet kapott a kormánytól, hogy táborba szálljon... ”189 A kisregény folytatása szerint a betyárcsapat Versecre érkezése után harmadnappal Damjanich már Csákóvá felé küldte őket két vagyonos helyi kereskedőit, Hoffner Tóni és Graf Jani kalauzolásával báró Ruka- vina csapatainak kikémlelésére. Útközben a betyárok még paprikás szalonnával és törkölypálinkával is megvendégelték német kísérőiket.190 Nem kizárt, hogy a német környezetben felnőtt író az idős helyiek visszaemlékezéseit is felhasználta művének Rózsáékat említő részében, pontos hivatkozás nélkül viszont — Krúdy és Móricz műveihez hasonlóan - leírását nem fogadhatjuk el hitelesnek (40. kép). Az érkezés időpontjára legkésőbb november 9-én kerülhetett sor, mivel - ahogy Vukovics Sebő kormánybiztos is írta - „oda éppen idején érkezett, hogy a lagerdorfi ütközetben részt vehessen”.19! A csapat fogadtatásáról hiteles beszámoló nem áll rendelkezésünkre, ám a valószínűleg november 9-én Versecre érkező Dáni Ferenc szegedi nemzetőrszázados aznap írt beszámolójából kiderül - miszerint a verseci németség kitörő örömmel fogadta az odaérkező szegedi nemzetőröket -, hasonló fogadtatásban részesülhetett Rózsa Sándor ide irányított csapata is.192 A betyárcsapat Versecre érkezéséről a napisajtóban is olvashatunk. A Pesti Hírlap tudósítása szerint pl. a Pester Zeitungnak november 10-én írták meg az alábbit Versecről: „... habár sok rendes katonánk nincs is, de vannak derék a vitéz magyarjaink Szegedről s Vásárhelyről elegen, s köztök itt van Rózsa Sándor is, rettenhetlen (!) társaival”.193 Az alvidéki táborban
