Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Az alvidéki táborban - Nagybecskereken
nek többször is alkalma adódott találkozni a betyárvezérrel, melyre később így emlékezett vissza: „Rózsát némelyek az Alvidéken 1848-ban a rácoktól való rablásaiért képzelték hősnek; de ez éppen úgy illeszthető reá, mint az ekkor N. -Becskereken működött hóhérra, kit pedig senki nem tisztel így meg. [...] Rózsával 1848. nyarán az Alvidéken többször találkoztam. Rózsa középtermetű, nagyon egyszerű, szótlan, durva ember volt. Egyszerű volt külseje is, mert que- rilla vezér korában is a szegedi alsóbb néposztály által viselt öltönyökben járt, de csizmaszárából ekkor is kilógott a zsivány kés nyele. Foglalkozása itt abból állott, hogy az öregekre és asszonyokra hagyott rác falvakból éjszakánkint a marhákat elraboltatta, melyeket tőle táborunkban előre meghatározott árban átvettek. Csapatjának létszáma változó volt, mert akik a vitézéletet megunták, vagy vezérükkel meghasonlottak, éjjelenként szökdösni szoktak. Egyszer N. -Becs- kereken egy zsúfolásig telt korcsmában Rózsával együtt vacsoráztam, hová az ablakon át valaki közzénk lőtt. Amint a merénylet után az utcára kirohantunk, egy lovast láttunk onnan elvágtatni, melynek felfedezése után Rózsa azt mondta: »nem kell azon töprengeni, hogy a lovas ki volt,« mert azt tudni foga ő. Ez a lovas is az ő csapatjából való lehetett, s a lövés körülbelül neki volt szánva”. O’sváth negatívan nyilatkozott Rózsáról, amin talán az olvasó sem lepődik meg, hiszen benne nem mást tisztelhetünk, mint az 1859— 1884 között felállított csendbiztosi rendszer egyik leghíresebb és nyugodtan mondhatjuk, legeredményesebb rendőrtisztjét. Érdemes viszont azt is megjegyezni, hogy az emberségéről sok esetben számot adó sárréti csendbiztos több, általa személyesen vagy csupán hírből ismert sárréti betyárról is elismerően írt. így pl. az 1816-ban kivégzett berettyóújfalui nemeslegényből lett betyárról, Zöld Marciról a következő véleménnyel bírt: „ügyes, okos és bátor fickó lévén, kár érte, hogy e
