Sz. Kürti Katalin: Munkácsy és Colpach (Békéscsaba, 2010)

Munkávsy és Colpach

Reggelente engedett meg magának egy kevés szabadidőt, amikor lovagolt vagy áthajtott egylovas csézájában Redingenbe a postájáért.

Az 1890-es évek derekára Munkácsy ereje végére ért. Tanítványaival együtt még befejezte az Ecce homo című képét, melyet elhozott Budapestre, de a művész innen már gyógyintézetekbe került. 1897-ben Colpachon tartották, majd a Bonn melletti endenichi idegszanatóriumban ápolták. Itt érte a halál 1900. május l-jén (10. kép). Hamvait rokona, Zsilinszky Mihály (Reök Ilona férje, Munkácsy hazai ügygondnoka), a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára és a festő bátyja, Munkácsy Emil hozta haza. Cécile-t elkísérte rokona, Alexis Brassour, luxemburgi ügyvéd is. Munkácsyné nyilatkozatairól, a temetésről, a Kerepesi úti temetőben tartott búcsúztatásokról az egész ország értesült.23