Sz. Kürti Katalin: Munkácsy és Colpach (Békéscsaba, 2010)

Munkávsy és Colpach

Másnap megkapta feladatát a fiatal Rippl-Rónai, aki hamar elkészült a másolattal. Mint írta:

rosan, pár nap alatt, készen voltam vele: gyorsan megértettem a mester festőmodorát, így könnyen ment a munka. Nem is hitt a fülének, amikor jelentettem, hogy kész a másolat... Nem kellett sokáig bizonyítgatnom, mert amikor a másolatot megtekintette, azt mondta, hogy most hát fessek, ami nekem tetszik, és érezzem magam náluk otthon. De azért nemcsak becsületes művész, hanem becsületes ember is lévén a mester, nem állhatta meg, hogy a kész munkába is bele ne fessen, mint ezt a régi mesterek is szokták, s hogy így mintegy igazolja aláírását a megrendelővel szemben. Legelső dolgom volt az egyik kis rokonlányát, egy tizenéves szép szőke leánykát, poszt ellel lefesteni. Halvány rózsaszínű, finom arcélű, aranysárga hajú hajadonka volt ez,

mára festőállványon állta másolandó kép. Hama-