Sz. Kürti Katalin: Munkácsy és Colpach (Békéscsaba, 2010)

Munkávsy és Colpach

este, a mint hanyatt fekve bámultam fól rájuk, hogy teli kenjem őket képekkel... A parkban láttam néhány hatalmas fát; eszembe jutottak, hogy azokból milyen pompás tájképek kerülnének ki oda fól a falra. Fél éjszaka tervezgettem, hogy mit festhetnék majd a plafonra... Jóízűen elaludtam. Másnap reggel rögtön fósteni szerettem volna. Persze se pemzli, se festék nem volt a kastélyban, de a báró azonnal befogatott és Luxemburgból meghozattunk mindent, amire szükségem volt. A munka pompásan haladt, kidekoráltam az egész plafont négy képpel s magam is meg voltam elégedve velők. Hát mégis tudok festeni!... ma is úgy van még Kolpachon a terem. Néhány hét múlva visszautaztam Parisba, jókedvűen... ”3

Párizsban is mindennapos vendég volt a házaspárnál Munkácsy. Együtt lovagolt a báróval, kocsiját vezette, részt vett estélyeiken. A báró

//