A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)

Peter Hügel: Az Aradi Múzeum - Történeti áttekintés

Kádár G., Iványi-Grünwald B.) vagy a háború alatti és utáni román művészektől (N. Tonitza, D. Ghiaţă, L. Grigorescu, R. Ladea) szereztek be alkotásokat a gyűjtemény számára.

Az első állandó néprajzi kiállítást a Kulturális Palota földszintjén, a múzeum több termében nyitották meg 1966-ban. A következő tíz évben a gyűjtemény 3000 tárgyat számlált, amelyhez hozzátartozott 1000 üvegnegatív és fotónegatív. Követve hasonló hazai és külföldi intézmények példáját, az aradi múzeum 1967-ben kiadta a Ziridava című évkönyv első kötetét, amelynek célja az volt, hogy az érdekelt közönség számára ismertté tegye a múzeum szakemberei által végzett kutatások eredményeit.

1970-ben az I. Slavici múzeumban helyet kapott az ugyancsak világosi származású Emil Monţia zeneszerző emlékszobája. Ez magában foglalja a zeneszerző dolgozószobájának bútorzatát, dokumentumsorozatokat és a legfontosabb munkáinak különböző kiadásait.

Egy másik emlékmúzeumot ugyanabban az évben nyitottak meg Zábrányon, a településen született Adam Müller-Guttenbrunn írónak szentelve, aki a Bánát legfontosabb német romantikusa és a bécsi Raimund Színház igazgatója volt.

A hetvenes évekbeli régészeti kutatások különböznek az előző évtizedek kutatásaitól mind terjedelmükben, mind a történelmi időszakok sokszínűségében.

Kisebb átszervezésekkel 1973-tól 1978-ig a történeti osztálynak két állandó kiállítása volt: a földszint 4 helyiségében egy történeti és az 1848-1849-es szabadságharcot idéző a második emelet 4 helyiségében.

A múzeum természettudományi gyűjteményének az alapjait csak 1975-ben rakták le az ásvány gyűjteménnyel, bár ennek voltak előzményei a XIX. századi iskolai gyűjteményekben. Ezekből és a fosszíliák- ból 1976. április 9-én nyitottak tárlatot, amely az aradi múzeum első természettudományi kiállítása volt „Ásványok és kőzetek” címmel. A kiállítás kurátora G. Iuga volt.

Mivel „a kiállítás nem mutatja be a történelmünket a Román Kommunista Párt programjában meghatározott módon, nem illusztrálja múltunk és jelenünk domináns elemét - az egységért és nemzeti függetlenségért folyó harcot”, az akkori igazgató javasolta a kiállítás bemutatásmódjának, a térnek és a tartalomnak az átszervezését.

így a múzeum 1977-ben bezárt állandó régészeti és történeti kiállítása radikális változásokon ment át egy pártpropaganda sablonos koncepciója alapján, amely a nemzeti történelem uniformizált bemutatását, helytörténeti elemekkel való színezését tűzte ki célul. 1979. március 27- én Nicolae és Elena Ceauşescu jelenlétében a kiállítást újra megnyitották. A 20 termes új állandó kiállítás a román társadalom fejlődését illusztrálta a paleolitikumtól a Ceauşescu-korszakig.

83